[2017. május]

---

(Fodor Györgyinek)

Reggel óta el akartam,
csak túl nagy volt mindenhol a fény,
minden szobában,
elbújni előle nem igazán lehet,
és nem is nagyon akartam,
maradtam hát mozdulatlan,
de most nem erről kellene, tudom,
hanem falovakról,
ólomkatonákról,
esetleg jázminteákról,
illatokról, melyek már többé nem azok,
valahogy erről szerettem volna reggel óta,
hogy néha, mintha csak háttal,
de megérintek valamit,

így egy kicsit meg is értek valamit,
belőle,
mármint az egészből,
melynek része vagyok.
Voltam.
Értem.
De benne magam nem.