[ÖrkényLátó - 2012. április]
HALÁL, TÁNC, JÁTÉK LIBRETTÓ ÖRKÉNY ISTVÁN EGYPERCESEIRE
SZEREPLŐK
NÉGY FÉRFI (énekesek)
NÉGY NŐ (énekesek)
KÉT TÁNCOS (nő, férfi)
Kolozsvár, 2001
(PROLÓGUS)
csak úgy magam elé nézek
csak úgy magad elé nézel
csak úgy maga elé néz
csak úgy magunk elé nézünk
csak úgy körbe-körbe járunk
és összecsomagolva arra várunk
hogy jöjjenek
és ránk nyissák az ajtót
hogy beszéljenek
hogy beszóljanak
és elővegyék már a régi listát
kezdődhessék el a számolás
kiszámolás
elszámolás
leszámolás
már lapozgat felettünk az Isten
mint a Van az óriási Nincsben
kiszámolás
elszámolás
leszámolás
mindenki önmaga
mindenki más
finom jelmez
korhű díszletek
szerepleosztás
nem válaszok
csak replikák
csak szépszavak
és végszavak
s egy ismeretlen vétek
mindhiába vállalom
mindhiába bánom
tőlem kérik számon
én én
te te
ő ő
mi mi
ti ti
ők ők
én te
te ő
ő mi
mi ti
ti ők
ők én
kiszámolás
elszámolás
leszámolás
mindenki önmaga
mindenki más
finom jelmez
korhű díszletek
szerepleosztás
nem válaszok
csak replikák
s egy ismeretlen vétek
ó jaj szívem
a hajszínem
a bőröm
hitem
génem
elmegyek átöltözöm
nem ismersz fel ígérem
terített asztal
utolsó vacsora
s az ára
elrejt és befogad
az Isten ruhatára
csak hangra hang és füstre füst
egy név mely említésre méltó
és mindez
nem komoly
mindössze visszhang
mindössze végszó
visszhangvégszó
végszóvisszhang
(RENESZÁNSZ)
Hajnal, egy nő, prostituált, sétál fel-alá a járdán, meg-megáll a kirakatok előtt, rettentően egyedül van. Rágyújt, de el is oltja azonnal. Ezt többször megismétli. Várakozik, reménytelenül. Egyre több a füst
NŐ legyen világosság
jöjjön fel a nap
elég
nem bírom tovább
Egy ismeretlen, édeskés dalt dúdol, fújja a füstöt, járkál
megához kérhetne
végső soron
mmm m mm mmm m
jelét adnám
hogy rá várakozom
mmm m mm mmm m
eh
az üres utcahossz
s csak én vagyok
túl sovány szűzmária
akibe nem botlik az angyal
csak nyílna meg az ég
a föld akár
mit bánom én
a kettő között
nincsen helyem már
egy férfi jött pedig
egyetlen férfi jött felém
és nem csak álom volt
hiszem
ha álom
akkor is
való
az istenit neki
Emlékezetébe idézi az álmát, dúdol, táncol, körbeforog stb.
KAR és nő leszek
tán anya is
ma még
NŐ ezt mondtam suttogva neki
nem kérdezte hogy mibe kerülök
nem tudta meg az áramat
az alku elmaradt
nem volt bizony licit
magához vont kicsit
és vitt
csak vitt
csak vitt...
s az álom megszakadt
az istenit neki
KAR és nő leszek
tán anya is
ma még
NŐ csak nyílna meg az ég
én ártatlan vagyok ma még
szüzek szüze
tűzhányók lappangó tüze
legyen világosság
hát jöjjön fel a nap
elég
A Nő elalszik a járdán vagy a falnak dőlve.
A Nő álma
ÁLOMI FÉRFI annyit jártam már utánad
NŐ mindenütt követtelek
megismerem ezer közül az árnyad
a járásodat is megismerem
csak arcodat
a pillantásodat nem
nem láttam még sosem
Két keménykalapos férfi jön, megállnak az alvó Nő előtt, körbejárják, gondosan szemügyre veszik stb.
Előbb az Egyik Férfi (a kerítő), majd a Másik Férfi is odajön
EGYIK FFI megérkeztünk uram
és itt a hölgy
belátom hogy
tökéletes
egy műremek
egy remekmű
önnek való
uram
szerintem Mária
ha fontos ez
és önre várt
álmában ott lebeg
Itália
MÁSIK FFI Itália?
capisco
pronto
pronto
EGYIK FFI fel ne költse még
oly szép
az álmok álma
lehet csak ilyen
MÁSIK FFI költse már
nem tudok uralkodni magamon
EGYIK FFI nos jó
legyen hát reneszánsz:
ébredj szépek szépe
új kor virrad rád
NŐ félálomban „annyit jártam már utánad
mindenütt követtelek
csak fénylő arcodat
csak pillantásodat
nem láttam még sosem”
MÁSIK FFI tökéletes:
egy trecento madonna
lorenzetti
ha nem tévedek
talán onnan jött ide
a híres tempera
Palazzo Uffizi
trecento
madonna
A Nő licitnek fogja fel a helyzetet, a helyzetet tökéletesen félreértve
NŐ sértetten trecento?
hogy képzeli mégis?!
cinquecento minimálisan!
MÁSIK FFI trecento!
szakértelmemet
nem kérdőjelezi meg senki
EGYIK FFI uram
ha közbeszólhatok...
NŐ cinquecento!
EGYIK FFI cinquecento
sem több sem kevesebb
MÁSIK FFI trecento
szép madonna
EGYIK FFI a nőnek trecento?
NŐ megadóan quatrocento
EGYIK FFI nos?
quatrocento?
NŐ quatrocento
legyen
MÁSIK FFI quatrocento?
EGYIK FFI quatrocento
NŐ quatrocento
MÁSIK FFI quatrocento
quatrocento
AZ OTTHON
A szereplők bőröndjeiken ülnek: az Anya és a Lány tőlük, a tulajdonképpeni KARtól különváltan. Állomáskép, várakozás
KAR pirkad végre
a sötétség
felszívódik hamar
nem tudja senki sem hova
amerre kél a nap
ott van otthonunk
kenyér az asztalon
még frissen gőzölög
és vöröslik a bor
a hangok ismerősek
s talán az illatok
KISLÁNY az én nevem
egy tökéletes számsor
csak önmagával
s eggyel osztható
ANYA a te neved leányom
Hajnal
hiszen tudod
KAR visszhang hajnal
hajnal
amerre kél a nap
ott van otthonunk
hajnal
hajnal
ANYA feljön a nap
a hegy mögül
a sötétség
megsemmisül
friss fény
fakad
a fák között
Isten sétára indul
a kertben kora reggel
KAR visszhang hajnal
hajnal
KISLÁNY ha tudnám
mit jelent
a sötétség
tudom
egy ismeretlen
helyre távozik
erőre kap
és visszatér közénk
az én nevem
egy tökéletes számsor
csak önmagával
s eggyel osztható
egy számsor
Isten törmeléke
ezt kiáltják
naponta az őrök
ANYA hagyd lányom
fordíts hátat
ahol a nap kél
arra indulunk
egy haza vár reánk amott
és ott van otthonunk
KISLÁNY az apám ez a csontkés
én faragtam
ez maradt apámból
semmi más
és maradt
még egy számsor is
egy titkos összefüggés
amivel ébren álmodom
az otthonról ennyit tudok
ez a tudás a hazám
s otthonom
ANYA még élnek ott
a szép történetek
fekete-fehér fotók
hímzett mondatok
a takarók s a párnák
nem is örülsz?
egy vonat visz haza
KISLÁNY az otthon
mit jelent
mi lesz velünk
ha enni nem kapunk
ha senkitől nem kapjuk meg
jogos fejadagunk
ANYA végre otthon lehetünk
lehet ismét otthonunk
KAR haza
haza
a lélek otthona
ANYA ott laktunk azelőtt
emlékszel
az ablakodon betekint a nap
csupa mosott kő az udvar
KISLÁNY és otthon
vannak őrök:
megbízható urak?
ANYA őrök nincsenek
ne félj
KISLÁNY nincsenek?
akkor majd
megszökünk
megszökünk
anyám
KAR őrök
nincsenek
ez haza
az otthon ennyi
EGY NŐ ha-ha-ha-ha-haza
KISLÁNY akkor majd megszökünk
akkor majd megszökünk
akkor majd végre megszökünk
EGY BÁNK BÁN hazám hazám te mindenem
tudom hogy életem neked köszönhetem
arany mezők ezüst folyók
hős vértől áztatottak
könnytől áradók
mint száműzött ki vándorol sűrű éjen át
vad fergetegben nem lelé vezérlő csillagát...
EGY NŐ ha-ha-ha-ha-haza
KAR hazám
Hazám
én otthonom
Az euforikusan felfokozott jelenet egy közelgő, fülsüketítő gőzmozdony nyomja el. Rezek, ütőhangszerek és gőzgép. Majd hirtelen csend és füst és pára, majd hirtelen csend, csak a kislány hangja hallatszik
KISLÁNY akkor majd megszökünk
akkor majd megszökünk
akkor majd megszökünk
ne félj
AZ UTOLSÓ MEGGYMAG
A jelenetben a női karnak visszhang szerepe van: mintha önmagukkal vitatkoznának a férfiak, a nőkre ügyet sem vetnek, gondolataikat a maguk gondolataként fogadják; ettől persze nem idegen a csodálkozás, szégyenkezés, vitatkozás kifejezése a konkrét színpadi szituációtól függően
ELSŐ FFI mi maradtunk meg a népből
MÁSODIK FFI mindenki kihullt a képből
HARMADIK FFI óriási mázli
nem vagyunk akárki
és nincsen vad
és nincsen vád
és nincsen ég
és nincsen vég
és nincsen nincsen
folytatás
csak mi vagyunk
és senki más
EGY NŐ nem ismerős
és mind rokon
csak bóklászunk
a romokon
a romokon
s a homokon
a premisszán
s az okokon
volt itt egy tó
egy hegy egy ér
itt volt egy tér
úgy hívtuk mind
hazám
ELSŐ FFI az ám
MÁSODIK FFI az ám
HARMADIK FFI az ám
ELSŐ FFI egy műemlék nem ártana
egy emlékmű talán
MÁSODIK FFI az ám
az ám
egy műemlék talán
HARMADIK FFI ez az örök téma
s a negyedikünk néma
ELSŐ FFI egy kő a másikon
csak kő kövön
az égig
valami véges
végleges
az avatóbeszéd
így hangzanék
Belekezd a megnyitó beszédbe, a kórus mindegyre megakadályozza
tiszteltek és kedvesek
mindnyáj
mindnyáj
mindnyáj
NŐI KAR nincs annyi kő
nincs annyi kő kövön
csak egy
egyetlenegy
ELSŐ FFI szent igaz
MÁSODIK FFI szent igaz
HARMADIK FFI szent igaz
Fölveszi a követ, hosszan elgondolkodik
ELSŐ FFI megvan
egy kő
egyetlenegy
nos lássuk csak
elég ha földobom
az égre fölvetem
így megmarad
a híradás
egy gondolat
egy látomás
mi voltunk itt
és senki más
MÁSODIK FFI mi más
mi más
egy látomás
legyen hát
Tus, szertartás, áhítat, hosszú készülődés. Első férfi feldobja a követ. A jelenet ideje a csehovi búgócsiga-jelenet idejéhez mérhető, a kő útja a leesésig ilyen hosszú
NŐI KAR nincs annyi kő
nincs annyi kő kövön
csak egy
egyetlenegy
HARMADIK FFI nem megy
talán a szó
lehetne egymagában
méltó
egy feljegyzés
emlékirat
vagy élethossznyi nagyregény
úgy pőrén titokteljesen
mint egy leány és egy legény
ó nyelvi lelemény
MÁSODIK FFI remény
remény
a nyelvi lelemény
NŐI KAR óh ah szegény
jaj mit beszél
az esztelen
egy nő s egy férfi
meztelen
ha ha ha ha
s a mag az ugyan hol van?
egy nő s egy férfi hasztalan
ha az utóbbi magtalan
és az előbbi meddő
ha ha ha ha
ha végleg végleg
hasztalan
ELSŐ FFI ott van
MÁSODIK FFI ott van
HARMADIK FFI ott van
föl férfiak
maradt egy fa
a fán egy mag
maradt
Egymásra állnak, hogy levegyék a magot, legfölül kerül a Néma férfi
egy mag
egyetlenegy
és itt a kő
egyetlenegy
a kőre mag
így megmarad
a lényünk
vagy a lényegünk
a lelkünk
és az életünk
a hiteles történetünk
csak így leszünk
ha nem leszünk
a mag
s a mélyben ott a csíra
tőlünk sok évszázadnyira
ELSŐ FFI én legalul
MÁSODIK FFI majd én jövök
HARMADIK FFI utána én
ELSŐ FFI a legfölül a néma
MÁSODIK FFI a legfölül a néma
HARMADIK FFI a legfölül a néma
Amikor végre elhelyezkednek egymáson, váratlanul dalra fakad a Néma férfi
A NÉMA FFI egyszer egy régi karzaton
HATTYÚDALA ahol se hang se kép se lámpa
hallottam s most is hallgatom
előttem állt
és mintha most is állna
az Isten volt
az Isten lehetett
mögötte mintha üres kirakat
elkergették a vízöntőt
kiöntötték a halakat
mögötte üres kirakat
lehet hogy épp az ég
a messze kéklő üresség
valami furcsa emlék
az Isten volt
az Isten lehetett
elhordták mind a díszletfalakat
mögötte kéklik üres kirakat
s csak annyit mondott:
„nem találok szavakat”
ott áll az Úr
a könyveit lapozza
és lapra lap
és napra nap
„nem találok szavakat”
lap
nap
lap
nap
lap
nap
EPILÓGUS
kiszámolás
elszámolás
leszámolás
már lapozgat felettünk az Isten
mint a Van az óriási Nincsben
kiszámolás
elszámolás
leszámolás
mindenki önmaga
mindenki más
könnyű jelmez
korhű díszletek
szerepleosztás
nem válaszok
csak replikák
s egy ismeretlen vétek
mindhiába vállalom
mindhiába bánom
tőlem kérik számon
én én
te te
ő ő
mi mi
ti ti
ők ők
én te
te ő
ő mi
mi ti
ti ők
ők én
kiszámolás
elszámolás
leszámolás
mindenki önmaga
mindenki más
könnyű jelmez
korhű díszletek
szerepleosztás
nem válaszok csak replikák
s egy ismeretlen vétek
ó jaj szívem
a hajszínem
a bőröm
hitem
génem
elmegyek átöltözöm
nem ismersz fel ígérem
terített asztal
utolsó vacsora
s az ára
elrejt és befogad
az Isten ruhatára
