2005 nyarán a marosvásárhelyi Teleki Könyvtár állományában kutakodva rátaláltam Bod Péter egy értékes művére, a Historiákra utat mutató Magyar Leksikonra, mellyel meglepetésemre még senki nem foglalkozott, sőt, nemcsak hogy nem foglalkoztak a művel, hanem nem is említik. Jancsó Elemér, aki összefoglalta Bod Péter kiadott és kéziratban maradt műveit, ezt a lexikont elveszett műnek nyilvánítja. Szinnyei szerint kéziratban van, de nem jelöli, hogy a Teleki Tékában.
Beleolvasván, a Leksikon annyira felkeltette érdeklődésemet, hogy némi hezitálás után eldöntöttem, hogy ennek a nagy műnek (504 lap) a szövegét legalább egy szűk szakmai közönség számára hozzáférhetővé teszem; és félévi kemény munka után szakdolgozat született belőle.
A könyv belső borítóján a Telekiek címerpecsétje áll, rajta: Az. Úr. Gondot. Visel. G. IKTARI. BETHLEN. SUSANNA. G. TELEKI SAMUELNE Várad 1787 G. Bethlen Susánna tulajdona. Hogy hogyan került Bethlen Zsuzsánna tulajdonába, nem sikerült kiderítenem. Azt gondolom, hogy a 18. századi bibliofil asszonyok versengve gyűjtötték a könyveket, Bethlen Zsuzsánna is törekedett erre; sikerült valahogy Bod Péter könyveit is megszereznie. Arra sem kaptam magyarázatot, hogyan került Bethlen Zsuzsannától a Teleki Könyvtárba; amikor Jancsó Elemér a könyvtárban kutatott, már itt kellett lennie. Szinnyei jelölte azoknak a könyveknek a jelzetét, amelyek a Tékában találhatóak, de ennek a könyvnek nem. Válaszra váró kérdés, hogy miért nem említi maga Bod Péter sem Önéletírásában a műveit felsoroló részben. A Teleki Könyvtár katalógusában most Ms. 10 sz. Tq-H-52 jelzet alatt van nyilvántartva. Eszerint 1748-ban írta, és 504 lapot tartalmaz. Voltaképpen egy betűrendes lexikon, magyarázatokat, históriákat tartalmaz. Jó állapotban van, és kisebb hiányai ellenére úgy néz ki, mintha már elő lenne készítve nyomtatásra.
A mű Bod lexikográfiai érdeklődésének egyik első terméke. A korszak a magyar lexikonírás úttörésének ideje, elsősorban egyházi lexikonok, ismerettárak születnek, de Cvittinger Dávid Specimenje (1711) írói lexikon, így a világi tudományok közül talán az első. Bod maga is törekedett enciklopédikus művek alkotására, ilyen pl. a Biblia históriája, a Szent Herteokrátes. Magyar Athenása Cvittinger munkáját folytatja, immár magyar nyelven, mintegy kétszeresére bővített anyaggal (hasznosítva benne Bethlen Kata főleg magyar nyelvű művekből álló könyvtárát).
Azt azonban sikerült megtudnom Gudor Botond magyarigeni református lelkésztől, aki Bod Péter műveivel foglalkozik, hogy enyedi könyvtárosként Bod Péter írt egy Ábécét, amely azonban nem iskolai tanítókönyv, ebben a betűk történeti értelmét írta meg. 1738-ban kezdte el, amikor az enyedi könyvtár rendezője lett, és sokáig írogatott bele. Amikor visszatért Leidenből, folytatta, és 1748-ban fejezte be. Ez a műve jelzi Bod Péter első lexikográfiai érdeklődését, de a származáselmélet is foglalkoztatja. Már ebben a kéziratban található utalás Hoffmann nevére s az ő Históriai lexikonára, melyet Bod Hollandiában szerzett meg, és sokat fordított belőle (tulajdonképpen a mű 80%-a Hoffmannból való fordítás). Az Ábécé kézirata most a nagyenyedi könyvtárban található.
A Históriákra utat mutató Magyar Leksikont 1748-ban írta, Hoffmann Históriáját és az Ábécét egészíti ki benne, azaz egy históriai utat próbál megközelíteni. A mű teljes címéből is látjuk: ez egy HISTORIAKRA utat mutató Magyar LEKSIKON Mellyben A nevezetesebb Országok, Nemzetek, Folyovizek, Emberek elő számláltatnak, az Nemzetek között s nevezetesen pedig a Magyar Nemzetbe való rendtartásoknak, szokásoknak, Eretnekségeknek, Isteni Tiszteletbe való Tzeremoniáknak, az <eml> kűlső Tarsaságba való kűlőmbőző elet modjának Eredetek fel kerestetik és rővideden elő adatik.
Bod Péter fontosnak tartotta az enciklopédikus tudást, és a maga korában is polihisztornak nevezhető tudós férfi volt. Éppen ez az enciklopédikus tudás mutatkozik meg e művében is, habár az is hozzátehető, hogy abban a periódusban írja, amikor a tudományok még nincsenek különválva, s ő sem választja szét ezeket.
Nyolc lapon át sorolja a címszavak jegyzékét A szók szerzesse címen, melyet többé-kevésbé követett, de később sokat ki is húzott belőle. Ezért feltételezem, hogy előbb írta meg a címszójegyzéket a szavakból, melyek szerinte magyarázatra szorulnak, illetve tudott hozzá érdekes „históriát”. A J betűig a betűk történetéről is ír, a betűk történetét később teljesen elhagyta.
A műben vallási, történelmi, társadalmi, néprajzi, egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozik, sőt ráirányul figyelme a nőkre is. Ez leideni tartózkodásának is köszönhető, ott ugyanis látott egy fejlettebb országot, más gondolkodásmódot, melyet összevetett az erdélyi elmaradottsággal. (Érdekességképpen jegyzem itt meg, hogy Hollandiában találkozott először a MÁGNES szóval is. Ennek történetét bőven bemutatja a szövegben. Ahogy Ladányi Sándor más műveiről írta, Bod Péter munkamódszere itt is változatos: szó szerinti fordítás, összevonás, kihagyás, átdolgozás. Forrásidézetei között latin nyelvűek is találhatóak, a magyar nyelvűséget azonban igen fontosnak tartotta. A gyűjtemény kérdéseit szellemes, elmeélesítő módon vezeti elő. A felelet sokféle: elmés mondás, szentencia, közmondás, példázat, anekdota, mese váltakozik benne, többször magyar folklórmotívumokkal, elemekkel is átszőve. A legkülönbözőbb társadalmi típusok, emberek vannak jelen: férfi–nő, szülő–gyermek, öreg–fiatal, gazdag–szegény stb. Nem hiányoznak a történelmi alakok, élő személyek sem. Valóságos enciklopédia, benne évszázadok, évezredek tanulságai, Bod Péter életének élményeit, megfigyeléseit, tapasztalatait is beleértve. Az ő ízes, magyaros, közvetlen stílusa fokozza az életszerűséget, emberközelséget.
A kéziraton Bod minden bizonnyal még dolgozott: számos helyen jelzi, hogy bizonyos kérdések még megoldatlanok, pl. a Tömjén szónál: „A Keresztyének mikor vették be hol s mert? Inquirende.”
A jelek szerint a címszavak nagyobb része készen van, némely esetben azonban talán még csak magát a címszót írta föl, esetleg csak egy rövidebb szócikkváltozatot jegyzett be, s a később talált anyagot utóbb írta be. Ilyenkor a kihagyott hely esetleg nem bizonyult elégnek, a szócikk részben vagy egészben más, üresen maradt lapokra csúszott át. Más esetekben a szövegbetoldások kisebbek, a sor szélére, a margóra szorulnak, az olvashatóságot csökkentve. Szövegjavítások is többször fordulnak elő, mind törlés, mind átírás formájában. A szócikkek után közli forrását is. Anyagát nagyrészt Hoffmann művéből vette, de hivatkozik más szerzőkre is: Hildebrand, Komáromi, Boemer, Briminx, Rechemberg.
A szakdolgozatot 2006 júniusában védtem meg.
Bod Péter így bocsátotta útjára Magyar Athenását: „Jól látják Nagyságtok, mint akik a dolgokat is jól tudják, hogy ez inkább JÓ IGYEKEZET, MINT KÖNYV.” Ezt a mondást én magamra alkalmazom. Bízom azonban abban, hogy ez a jó igyekezet eléri célját, és a jövőben sikerül sajtó alá rendeznem ezt az értékes és oly sok munkát felölelő Leksikont, amely minden bizonnyal az első magyar nyelvű általános lexikon.