[2010. december]

(Puskin emlékére)

Amerre néz, kolera, vesztegzárak
és szabadulás nem nyílik sehol.
A falakon festmények csendje árad,
s az ablakokon bő eső dobol.

De lám – ki tudja mért –, az álma könnyed,
mint szendergő gyermeké, szép derű.
És lám, a rímek önmaguktól jönnek,
s amit leír, a szó nem keserű.

Mennyi bölcsesség egy kis szótagban, ha
mássalhangzó magánhangzót karol!
Mily önzetlen, tiszta, jó ez a munka!
Milyen boldogság, ha suhan a toll!

Rálelni, ha egy percre is, magadra,
s tudásodon büszkén lepődni meg!
Anyiszja hallja? Vagy Nasztaszja kapja?
Kinek szól? Puskin! Nem mindegy, kinek?

Éjfél után írsz, délután aludhatsz,
szuszogva szundítsz, boldog vagy, s szabad!
Igen, hála az egeknek, – szabad vagy,
Bolgyinóban, a vesztegzár alatt…

BEDE ANNA fordítása