[Látó, 2008. július]

I. ÖNARCKÉP

Vörös télikabátban kék
szemek mosolygón
csak a fej és a vállak

fértek a vászonra
a karok összefonva egyik
nagy fül a jobb kilátszik

az arc enyhén megbillen
súlyos gyapjúköpenye
a nyaknál vastag

gombokkal összefogva
nagy krumpliorrot mutat
csak a véreres szemek

túlerőltette
őket biztosan
csak a finom csuklók

mutatják hogy
nem volt
kétkezi munkához szokva szőke

lenőtt szakálla félig nyírt
nincs idő semmire a festészeten
kívül

II. TÁJKÉP IKAROSZ BUKÁSÁVAL

Brueghel szerint
mikor Ikarosz lezuhant
tavasz volt

egy paraszt szántott
a földjén
az év teljes

pompájában
ébredezett bizsergőn
a tengerparthoz

közel
önmagával
betelten

izzadva a napon
mely elolvasztotta
a szárnyak viaszát

a parttól távolabb
mellékesen
valami

egészen észrevétlen csobbant
ez volt
a vízbefúló Ikarosz.

III. VADÁSZOK A HÓBAN

A kép egészén tél
jeges hegycsúcsok
a háttérben visszatérés

a vadászatról esteledik
balról
marcona vadászok vezetik

a falkát a törött
sarokvasról lógó
cégtáblán szarvas feszülettel

agancsa közt a hideg
fogadóudvar
kihalt csak egy hatalmas tűz

lobog a szélfúvásban köré
asszonyok
verődnek jobbra a dombon

túl korcsolyázók alakzatai
Brueghel a festő
mindennel törődik kiválasztott

egy télsújtotta bokrot
előterébe hogy
kiegészítse a képet

IV. HÁROMKIRÁLYOK IMÁDÁSA

A Születésen
melyet már ünnepeltem
Anyja karjában a Gyermek

a Napkeleti Bölcsek lopott
pompájukban
és József meg a katonakülsejű

szolga
hitetlenkedő arcukkal
mondhatni az itáliai

mesterekről másolt jelenet
de különbözik
a mesteri

tudás
és az elme a találékony elme
mely elrendezett mindent

az élénk elme melynek visszatetsző
amit kérnek tőle
s amire képtelen

elfogadta a jelenetet és megfestette
egy krónikás
ragyogó színeiben

a Szűz lesütött szemeit
mint mély áhítatra
készült műalkotást

V. PARASZTLAKODALOM

Tölts bort vőlegény
hol szemben veled
a menyasszony trónol haja

halántékára engedve érett
gabonakéve lóg
mellette a falon a

vendégek hosszú asztaloknál ülnek
a dudások készen
az asztal alatt van egy

eb a szakállas Bíró
is eljött keményített
főkötős asszonyok

locsognak az ölébe tett
kézzel ülő
menyasszony hallgat csak sután

ételt szolgál fel éppen
aludttejet miegymást
kecskelábra tett leakasztott

csűrajtóról két segéd egyikük
vörös zekében kalapjába
fakanalat tűzött

VI. SZÉNAARATÁS

Szembeszökő az
életteli
elme

és burkolt kiáltványai
a művészetért, művészetért!
festészet

melyet a reneszánsz
próbált magába szívni
de

megmaradt búzamezőnek
mely fölött
játszik a szél

kaszás férfiak
döntik a gabonát
sorba

marokszedők sürgölődnek máris
ez mind az övé –
szarkák

türelmes lovak ezt senki
nem vehette el
tőle

VII. ARATÁS

Nyár!
a festmény egy fiatal
aratómunkás köré

szerveződik aki déli
pihenőjének átadja magát
teljesen

eloldódva
a délelőtti robottól
kitárulkozva

szunyókálva tulajdonképp
kigombolkozva
hanyatt

az asszonyok
kihozták ebédjét
talán

egy korty bort is
összebújnak pletykálni
egy fa alá

melynek árnyékából ő
nemtörődőn
mit se kér

mozdulatlan
központja
munkanap-világuknak

VIII. LAKODALOM A SZABADBAN

Alkotói utasításra
járván körbe-
körbe

ünnepi díszben
a viháncoló gyülevész
parasztnép s

szélesülepű babáik
megtöltik
a piacteret

kitűnnek az asszonyok
keményített fehér
főkötőikkel

szaporázzák vagy nyíltan
az erdőszélnek
veszik útjukat

körbe körbe
ormótlan lábbeliben
parasztharisnyában

eltátott szájjal
Hujja!
lábukat magasra hányva

IX. VAK VEZET VILÁGTALANT

Ez a borzalmas de nagyszerű festmény
vak vezet világtalant
egyetlen vörös nélkül

a kompozíción egy csapat
koldust ábrázol amint
átlósan vezetik egymást

a vásznon keresztül
lefelé míg
egy lápba botorkálnak végül

ahol a kép és
a kompozíció véget ér egyetlen
látó sem jelenik meg

rajta a nincstelenek
borostás vonásai
kevéske nyomorúságos

javaik egy mosdótálka
egy parasztkunyhó
látszik és egy templomtorony

felfelé fordulnak az arcok
mintha a fényre
nincs semmi oda nem illő részlet

a kompozíción egyik
a másik nyomába lép bottal
a kézben diadalmasan a vesztükbe

X. GYERMEKJÁTÉKOK

I.
Itt egy iskolaudvar
gyerekekkel
tele

kicsikkel-nagyokkal egy falu
mellett egy kacskaringós
patak mentén

melyben néhány
csóré ülepű
fiúcska fürdik

vagy mászik fára
itt minden csupa
mozgás

az apróságra
idősebb asszonyok
vigyáznak

esküvőt vagy
keresztelőt
játszanak amott

egyikük beleordít
egy üres
hordóba

II.

Leánykák
röptetik szoknyájukat míg
vízszintesen eláll

búgócsigák forgók
futkosni a szélben
egy háromszintes játék mely

egy darab
madzagon pörög
szembekötősdi utánozd

a vezért gólyalábak
bakugrás bigézők golyókkal
a derekukra kötve

fejállás
vesszőfutás
egy tucat fekszik a hátán

rugdosva egymással szemben
át kell futni köztük
karikázás vagy

építőkövek
tégla amit valami
kőműves ott felejtett

III.
A neki-
keseredett
gyermekjátékok

képzelet egyensúly
és kövek
melyekben

sehol sincs
hiány
játékok a másikat

lehúzni
bekötött szemmel
felhasználni

egy lengő
súlyt
mellyel

találomra
be lehet verni
a fejeket

körbe
Brueghel látta
s mord

humorával hűen
feljegyezte
mind

MIHÁLYCSA ERIKA fordításai