[2016. május]

---

Ebben a kertben csak félelmek
nőnek fák és virágok meg fű helyett.
Mind fényes, forró rettegés. Nyaldossák
a testet, elvakulnak a kutató
szemek. Mi marad a tekintetből
hátra?

Egy almafa lobog a közelben.
Kérge folyékony. Belseje üres.

„Rossz vagy, fiam.” – A búvár jó mélyre merül.

„Nekem senki vagy, fiam.” – A búvár légzése megszűnik.

„Te ölsz meg engem, fiam.” – A búvár teste felszínre vetődik.

És üvegégen üvegmadarak
csörömpölnek, csőrükben
áttetsző az ág. A félelemnek
formát ad a békés üveg.

Ember sétál a kertben,
tudja már, kicsoda, s az
oxigénpalackot messzire veti.
Nem boldog, nem bűnös.
Arcát friss, zöld fűszálak
tapogatják. Belsőségeit egy csendes
üvegmadár szorgosan tisztogatja.