aztán végül mégiscsak közösültünk egymás melege körül jóllakott macskák ölés utáni étvágyaival vagy hogy megértsük az ehhez vezető éveket gondoltam
az éveknek mégiscsak éhsége volt ez azért meghaladta a várakozásokat úgy faltuk egymás tagjait mintha csak metafizikaivá érett álcái lennénk valami galandférgeknek vén és cinikus állatoknak akikben megszűnt az átörökítés parancsa.
kint a tél elől el nem szelelő madarak veszekedtek a hótól recsegő fákon fények villanásaira válaszul.
79. augusztus 29-án az Etna magmája ringhatott így mint mellkasán a lágy zsír a szövetek alatt illatát lélegzették utoljára így a pompeji cédrusok szeme az eltűnt folyó kékje haja a búzamezőké amiben
pattognak a túlérett magok s fulladásig szívtam volna elhasznált levegőjét a szájból
a molyette matrac szürkesége amin aludnom kellett volna és ami valószerűtlen kontrasztban állt a túl- modern s mint ilyen, túlvidám szobával jelen idejűsége úgy terült terült el a viszonylag kis szoba közepén mint egy gravitációs mező ezen halt meg anyám mondta és pont gyanánt megszűnt a remegése 2013 luca napja óta az eztán beült csend madárvijjogásában számolom a napokat tovább.
