A város felé megállíthatatlanul

     közelítő ostromgyűrű elől a képtár 

kincseit tehervagonokon elszállították 

     azonban a növénytani intézet polcain 

sorakozó százhúszezer fémdobozzal 

     bennük a föld terméskincsével 

a világon egyedülálló botanikai 

     gyűjtemény őrzőinek egyre

kétségbeesettebb könyörgése ellenére 

     sem foglalkozott senki a központban… 

A két személy- és egy nyitott teher-

     vagon amit végül a növénytani 

intézet száz tagja számára az utolsó

     pillanatban felkínáltak a fővárosból 

csak annyira volt elég hogy az utasok

     az összesen százhúsz tonna magból

a fejenként engedélyezett két-két kilo-

     grammos kézipoggyászban nagyjából 

száz különböző növényfajta magjait 

     magukkal vigyék az ostromlók 

azonban elfoglalták a városból kivezető 

     utolsó vasútvonalat is bezárult 

a kör a menekülők vissza kellett hogy

     forduljanak a teljesen körülzárt 

városba a korábban hátramaradt 

     személyzet tagjaihoz így maguk 

szervezték meg az épület gyújtó-

     bombák elleni védelmét is amikor 

valamelyik eltalálta a tetőt ők oltották 

     a tüzet már mindenhol éhen halt

embereket lehetett látni a városban 

     minden állatot elfogyasztottak

beleértve a kutyákat és a galambokat 

     is kiürültek az élelmiszerkészletek 

teljesen ami a magbankot is veszélybe 

     sodorta mert a magok jó része 

ehető volt plusz a sok millió kiéhezett 

     rágcsáló is ostrom alá vette az 

épületet ezért hát valóságos háborút 

     vívtak a patkányokkal de az 

alkalmazottak mindenáron meg 

     akarták őrizni a gyűjteményt 

összesen tizenkilencen haltak éhen 

     vagy fagytak halálra az intézet 

dolgozói közül volt akire az asztalánál 

     ülve találtak rá holtan és amikor 

lefektették az ujjai közül azok a mandulák 

     kerültek elő amelyeket halála előtt 

katalogizált ha megette volna őket 

     akkor talán életben marad…