Itt olyan emberhangú kutyák élnek,

hogy időnként ki kell nézzek, ahogy

este társalkodni kezdenek, vajon ki

beszélget kivel a kertben. Erre az

esti traccsra más-más időpontban

egész nap külön-külön edzenek:

az öblös-bölcs, a pletykás rekedt,

a domináns, a nyafka, hogy aztán

mindent beleadva szólaljon meg

a kórus este. Micsoda luxus ez:

akkora csönd, amiben a kutyák

hangja is történés. Sőt, az igazat

megvallva még az a piszokhangos

olcsó latin-gipsy zene se tudja

széjjelgyalázni, ami mindig az

emberhangú kutyák esti traccsa

előtt harsan föl alkonyatra a hátunk

mögül, ahol a kirablóink laknak.