A piktor, ahogyan az korunkban szokás,

meghosszabbítja a püspök életét azzal,

hogy korosabbnak mutatja és érseki

gúnyában. A pallium szennyes és foltos,

mintha bagolyköpet fröccsent volna rá.

A hit élő tanújaként lett megjelenítve

az elhunyt alakja. A deres haj dúsabb,

az álcsúcs hegyesebb, a száj ernyedt, az arc

szabálytalansága megfelel a székhely

(a város ábrája a képsarokba van

odavetve) természetének. Hogy ami

anyag, azt rejtse, a szellemet fölvesse,

vázlatos a ruházat kidolgozása.

A kolorista a munkáért Xenophón

kötetét kapta, amelyben a kontúrok

épp úgy feloldottak, miként a jelenben, 

s új lett az érsek, és új Szent Mihály, aki,

lám, nem tapos többé a gonoszon, csupán

a hiánya vergődik a saruja alatt.

Feljegyzem még, a félalakos majestas-képen,

hiszen hiányzik az altest, nem látható

a csecsemő, az érsekünk unokája,

akit a halott lábai közé rejtve

temettek a szarkofágba nagyapjával.

Együtt fognak nyugodni az altemplomban

a csendestárs idők végezetéig.