Hihetetlen, hogy épp te vagy az,

szomszéd, Gellérttel, koronával,

gerincoszlopod akár a

zulukafferek méretes bökője,

gyomrod bőre a hátad.

Köhögő-röhögő görccsel

őrülök beléd, mesés nyomor,

és el is hitetem magammal,

hogy általad nőttem ekkorára.

Acélhidakról elmélkedem,

rét közepére nyomott átkelőkről,

átballag rajtuk egy tusrajz,

lavírozott sípcsont és bakancs,

az agy sáncai varrnak rá talpat,

fűzik likaiba a cölöp kötelét.

Így alakít arcára a helyzet,

a csúzli-évek, a csíz-napok,

kavicssal, dallamokkal.

2024. március 27.