[Látó, 2012. február]

tudom, hogy az enyém egy jó évjárat
a kezdet végállomásán vonatsíp
verset írok: süketeknek s némáknak
szavalatom száraz szélben hallatszik

darázs zúg a késő nyári napfényben
ablak koppan, potyautas fellegek
hálás vagyok – még egy évet megéltem
olcsó széken hátradőlve billegek

és még mindig töretlen malteregóm
csak kiszáradt ezernyi szitokszó alatt
minden csepp verejtékem hátrahagyom
a sorvég mint egy ásónyom: elhallgat.