Nagy Zalánnak
délután fél négykor ledőlök egy órát
hogy a pillangót emésztő szentséges eszme
mögöttes harcát mélán befejezze
és szembenézzek a mihaszna korral
mely kilóg mint nagyapám halotti orra
a nyitott koporsóból a ravatalán
(a kornak
mely éteri eszméktől veszetten
csahol a megvakult holdnak)
elfáradtam szűzi türelmességem árán
apránként várni a jövőt
miközben alkalmatlanságom teljes tudatában
vásárolok holdbéli telkeket
digitális valutalapokat kezelő
agyi csipbeültetésem révén
hogy a jövő feddhetetlen unokái
hálatelt szívvel mondhassák síromnál:
őmiatta lakunk a holdon…
miért hogy minden kérdőjelemben
az irónia írmagját sejti e kor?
áporodott szellőzőaknáin keresztül
ilyen üzeneteket hoz legalábbis
alkalmasint félisten hírnökeim egyike:
a szél
amellyel olykor én is üzenek
távoli diktatúrák megannyi sérült hallású
hegedűvirtuózainak:
kitartást!
kitartást barátaim
mert amíg félünk nem vett erőt rajtunk teljesen
a korszellem neheztelő erénytelensége:
az erkölcsdús balekok hamis kórusa ez
melyre csak sovány vigasz
a kutyák megélénkült éji csaholása
miközben hajónk tapodtat sem mozdul
a tengertelen szülőföld kopár partjain
talán ha repülni tudna…
eljuthatnánk vele addig legalábbis
hogy elmondhassunk majd ezt-azt
digitális korokban felnőtt
úri magjainknak
kiknek már udvarias kerti robotok
tálalják fel az aznapi szellemi elemózsiát is
mintha egy tökéletes társadalom gondolat vezérelt
apróságait illesztenék egymásba egy kirakóson végtelen
pedig csak az ivóvízbe rejtett kábítószer teremtett
törékeny harmóniát
a végletekig elfojtott gyűlölet
hamis mosolyában
*
nem is a kába régiókra gondolok
nem is a bájra
valami sokkal megfoghatatlanabb kihívás éltet:
mint például pontosan leírni egy ízt
mondjuk kapros túróét
olajos palacsintában
rajta döglegyek petéznek:
túli álmok lárvái ezek
halhatatlan én nem leszek
sem taláros pacsirta
miként a pajzsom sisakom s a többi
vidéki portyákon vannak éppen
a képzelet dögkútjai között
ilyenkor nem merem megírni hol vagyok
ne közelíts
alakom tényszerű
kamerák rögzítette megjelenése
e kéjbarlangok sötét árnyékában
csak vidéki konspirációk sorozatának
eredménye lehet
alakom tényszerű megjelenése itt
pedig nem lehet más mint
a kvantummechanikai mozgások
jótékony egybeesése
az általunk valósnak vélt
értékekkel
amelyek csak akkor olyanok
ha épp mérjük őket
egyébként a részecske teszi a dolgát:
ki tudja hány alteregónkat hozza létre
egy bonyolult téridőben
*
melynek éppúgy foglyai vagyunk
mint maga az idő
amely így hiába győz le minket
nem nyerhet ő sem önmaga ellen:
előbb-utóbb a ciklus véget ér
előbb-utóbb a ciklus véget ér
az időnek is van hát vége
kell lennie
ezt mutatják ugyanis
a számításaink
*
talán ugyanúgy egy nagy bumm lesz a vége
mint a kezdete volt az egésznek
talán egy halk nyekk
ezt a tudomány mai állása mellett
még nem tudhatjuk pontosan
*
hajnalban fekszem és délben kelek
ez királyi palástom legpompásabb éke
alamuszi költő koromban
mikor ágyról ágyra vittem
az igét
meghúztam volna még határokat
ma már komplex térbeli kezek
simítanak végig húgyszagú bőrömön:
talán behugyoztam
vagy csak a sikamlós vágyak penetráns kancái
kenték rám fullasztó poshadt illatuk
melyeket addig álmodhattam
míg méregtelen kígyók hűvös fortélyával
rám nem tekerted combjaid
ó alamuszi álmok jéghideg asszonya…
ó ha tudnék élni
és ha akarnék is
ezzel a tudattal
melybe a részecskék öntudatlan rezgése révén
éppúgy benne van immár a múlt
mint a jövő
kitörölhetetlenül
mindörökké
ámen