még nem tudom, ha újra látom őt,

hajbókolok, vagy átnézek felette.

hetykén vetni oda csak egy ágyőt,

tébolyult mind, aki e nőt szerette!

befordulok a sarki kiskocsmába,

bosszúra kész, de rokkant harcosok.

nem szédít már a nő csípője, lába,

itt részeg mind, mert mind elátkozott.

a méltóság vezérel még el innen,

s hogy túlélem, haszontalan, de cél.

kocsmabűzként dohogja csókját ingyen,

rihes kukát rúgom helyette szét.