Egy bizonyos életkor után már csak a halottainkat

illik kérdezni rólunk.

De a halottak általában nem szívesen mondanak rosszat az élőkről,

meg általában hamarabb el is felejtik őket,

mint fordítva,

mert az élők számukra unalmasak,

folyton ismétlik magukat,

főleg egy bizonyos kor után,

amikor már nem a nem létező dolgok miatt

félnek elaludni a sötétben,

mint a gyerekek,

hanem inkább a túl korai ébredéstől tartanak,

nehogy meglássanak valamit,

aminek a létezését

egészen addig sikerült eltitkolniuk maguk elől.