Goethe a Wertherrel megmutatta

az érzékeny férfit, aki boldogtalan

szerelmesként az öngyilkosságig

menekül, aztán az építés ideje:

a nevelés eszménye

jön el Wilhelm Meisterrel,

és a tudásvágy,

a cselekvő ember Fausttal,

majd a házasságot mint

természettudományos

jelenséget vizsgálva

a hosszú együttlét

lehetetlenségét adja

a Vonzások és választások,

melyben, bár mára

szinte minden elavult

a tárgyi és kulturális

környezetéből,

a könyörtelen haladás

a vég irányába, amit minden

olvasásnál megcsodálok,

letaglóz – azt viszont

végképp nem gondoltam

volna, ami most lehetőség lett:

ha az ember megcsömörlik

az élettől, mint Eduard,

ha végképp nem tudod, hogyan

folytasd, akkor elmehetsz

ismét harcolni a háborúba.