Kr. e. 200-ban. 

 

Hogy a Gyarmaton nem a legjobban intézik az ügyeket, 

ahhoz kétség sem férhetett,

és bár, így vagy úgy, haladunk, mint ez feltehető, 

mégis, ahogy sokan vélik, talán itt az idő, 

behozni egy Politikai Reformert. 

 

Mindazonáltal hátrány s bökkenő, 

hogy minden semmiségből nagy ügyet 

csinálnak ezek a Reformerek. 

(Jó volna, ha az ember sohasem 

szorulna rá ezekre.) Mert

csipcsup dolgot is fürkész, firtat az ilyen, 

és rögtön kész a fejükben a gyökeres változás terve, 

haladéktalan megvalósítást követelve. 

 

S az áldozathozatal tetszik nekik. 

MONDJATOK LE ARRÓL A FÖLDETEKRŐL, 

BIRTOKLÁSOTOK INGATAG:

A GYARMATOKNAK AZ ILYEN SZERZÉSEK 

ÁRTANAK. 

MONDJATOK LE ERRŐL A JÖVEDELMETEKRŐL, 

S A MÁSIKRÓL IS, AMI VELE JÁRT, 

S E HARMADIKRÓL IS, AMI EBBŐL KÖVETKEZIK. 

NEHÉZ DOLOG, PERSZE ‒ DE HA EGYSZER 

SZÜKSÉGELTETIK?

TÚL NAGY A FELELŐSSÉG RAJTATOK, 

ÉS AZ IS MEGÁRT. 

És ahogy a vizsgálatok haladnak, 

találnak túlzást ‒ ez nem kell, ez sem kell, 

s mind olyasmi, amit nem szívesen szüntet meg az ember. 

S amikor végre bevégzik munkájukat, 

s már minden pontosan megszabatott és megnyirbáltatott, 

elmennek, zsebre téve a jogos honoráriumot ‒

lássuk csak, mi maradt, ilyen súlyos műtét után. 

 

Lehet, hogy mégsincs itt még az idő. 

Soha sem volt jó az a nagy sietség. 

Korai tett ‒ kései szánom-bánom. 

A Gyarmaton, sajnos és persze, nem minden helyes még. 

De hát van-e tökéletesség e világon? 

Azért mi is haladunk, mint ez föltehető. 

 

Vas István fordítása