[ShakespeareLátó - 2014. április]
A 148. Shakespeare-szonett kezdősorára
Mily szemet rakott fejembe szerelmem,
kivetíti az álomképeket
a józan ésszel s a világgal szemben
rejtélyes látás, vesztembe vezet;
szenvedélyes, értelmes értetlenség,
kísértőd és játékszered: hagyod;
játékba írtad a megfejtés versét –
felvonásonként élek, meghalok,
ki vagy, a szívem miért fájdítod,
múló ajándék, álmodás, titok,
jelmozdulat: sem hitetlenség, sem hit,
vakságba űzöl: felismerni mertem,
mily szemet rakott fejembe szerelmem –
ragyogást lássak vagy ne lássak semmit.