Fürdőruhában feküdtünk, lábtól,

az otthonodról faggattalak.

Lassan, már-már akadozva meséltél 

a kék függőágy plasztikus ölelésében.

A végtelenbe simult öböl tükrét

evezőlapátok karcolták össze:

volt, aki csónakkal jött

a nyaraló évadzáró bulijára. 

Éppen rakétákat lőttek ki

a szeplőkbe borult égre,

amikor magadhoz húztad a lábad, 

és megmutattad vádlidon a heget. 

Temesváron voltál egyetemista ’89-ben.

Hallgattuk a szezon slágereit, 

lábujjaidat simogattam,

körmödre lakkot festett a Hold.