egyszer kikölcsönöztelek magamnak ideiglenes voltál azt hittem s hogy az így szerzett nyugalom majd új álomba forgat de benned semmi tapintat nem maradt érzéketlennek mondtál és öklöddel verted vadul a mellemet nem tudtam mit akarsz hiszen az öröm már úgyis megkopott jobb lett volna meghúzni magad s nem rám várni éhesen de azt hitted áttelel a remény s hogy folytathatjuk még bárhol bárhogyan csak amikor azon a hajnalon az ajtót nem én nyitottam ki értetted meg: hiba volt bíznod s nekem már nincs veled több történetem s ha igazat hazudtam is azon a régi érettségi banketten akkor se higgy nekem többé sosem mert nem kezdődik új reggel és nem bújok hozzád hogy masszírozd fájós kobakom már nem vagy itt velem add fel hát csacska tervedet hisz kitöröllek majd úgyis mint néha a verseket
