[2013. március]




száraz, hűvös tenyeren
cseppet hajt a szerelem


albatroszok árnyéka a fövenyen


elharapództál rajtam, sebemen
alvad már a kiserkent szerelem


kettős tüzes nyelvek ülnek szivemen


*


Reggelt nevel az éj teje,
sötétben ringó bölcseje.
Magamban ringatlak, tente, tente,
s kelsz fel belőlem reggelente.


*


Kis felhő úszott az égen át,
kerékpár haladt alatta.
Valaki fütyült egy Mozart-operát,
s a felhő önfeledten ütközött a napba.


*


add meg nekem ma
sűrű szempilláidon szitálom át magam
dagassz és süss egy kiscipót belőlem-általam
szegd meg
edd meg
s morzsáival telt marokkal szórj utat nekem


*


Kabátban voltunk, esetlenek.
Szóról szóra beszéltünk, ne essék félreértés.
Pedig esett az eső,
sűrű hó esett.
Lépésről lépésre haladtunk:
el ne essünk.


Hát így esett.


*


Rég volt.


Az ég kék volt,
néha szürke, s mi ketten
a tornyok távoli csúcsa előtt


vártuk, hogy a jelenből rég legyen,
hogy emlékezhessünk.
És szép legyen.