[2016. május] „A VILLANYDRÓTOK KÖZÖTT MEGSZORULT GÓLYA szikrázó csőrében Kisjézusunk.” (Cseh Tamás)
a tegnap leszállt Csernáton főutcáján a boldogtalanasszony hajának hosszú fekete fonata ostorként csapkodott mögötte mezítláb érkezett elvégre sütött a nap a kicsik az udvaron fürödtek talán tőlük nem hallottuk a könyörgést
a gyerekhangok vitték előrébb a napot a boldogtalanasszony mely öröktől itt lebeg fölöttünk égő rózsaszín körmével – a hegye fehérre festve – összecsippentette a vezetéket
mint húrokból oly fájdalmasan áradtak a szikrák egyszerű dalt játszott táncra keltette a gólyákat fekete vas-tollaikon összetört a fény őrizték fészkük megfeketedett napját amikor a fiókák lomha puffanással értek a mennyek légüres terébe boldogtalanasszony hamuból örökös jajból sárból megperzselt tollakból tehetetlenül csapkodó kezekből épített új fészket ide rakjatok mindent amíg a mennyig magasodik mondta vannak rosszabb dolgok annál hogy egy gólya végignézi szénné égő fiókáit amint az emberek nyomorult zsákutcájába rekednek szólt le hozzánk akik alant őrködtünk mint a kövek melyek hozzánk hasonlóan a földben folytatódtak
mit tesz velük a világ boldogtalanasszony? megvirradunk holnap is a gólyák is és végignézhetik ahogy sebhelyeik rovátkája ránccá szelídül végignézem ahogy a feleségem megöregszik és lángtalanul halálra unja magát mellettem egy életből egy halálba és végignézem a gyerekeim mindent megtapasztalnak amitől meg akartam óvni őket
hadd változzam inkább gólyává mely ígéri megtanul befelé görbülő karmaival kapaszkodni a maradék életbe mely tojásaiban életet gyanít
