Szent György havában történt az eset, amikor a hó már annyira visszahúzódott a távoli hegységbe, hogy az utak járhatókká váltak. Amint beindult Urbia határában az építkezés, a szuszmákoló unalom, mely a hatalomátvétel óta a városon ült, úgy illant el, mint tömjén füstje szeles időben. Tulajdonképpen mindenki tudta, mi épül – az izgalmat nem is ez okozta. Hanem az tudniillik, hogy ahány ház, annyi tudás, vagyis mindenki mást tudott, de annál biztosabban. A birodalom papjai ugyanis két füstölés között egy árva szót sem prédikáltak az építkezésről, legalábbis ha Smn jól értette. Smn csak három éve tanulta a birodalom nyelvét, s mert tanulta, általában árulónak tartották. Hol azért, mert túl sokat beszélget az importlakossággal, hogy így tanulhassa a nyelvet, hol meg azért, mert csak milyen későn kezdte el, és amúgy sem gyakorol eleget, hogy a maradékok hasznára legyen. Mégis mindenki Smnt kérdezte, ha valami mozgolódásféle volt kilátásban, és Smn mindig tudott is valami hasznosat mondani. Ha megöntözték kicsit a torkát. De az bolydulatot okozó építkezésre csak hevesen csóválta a fejét, hogy legfeljebb a jószágigazgató, de az sem biztos.
Így eshetett, hogy a legfogatlanabb vénasszonyok besúgókról kezdtek pusmogni, és dologtalan pillanataikat egyre jobban kitöltötte az egykori Linna sorsa. Mert hát ők még emlékeztek rá, hogy Urbiát nem hívták mindig Urbiának, hogy a birodalom előtti meseszép időkben Linna volt a, de csitt, valaki figyelhet. A birodalom talán lázadástól tart? Ezért építtet erődöt? Jesszusom, hisz a birodalom erődöt épít! Nem véletlen, hogy csak birodalmi importmunkások dolgozhatnak az építkezésen, egyetlen maradék sem! Aztán már azt is tudták, hogy a fekete herceg akarja így megszilárdítani a hatalmát a járásban. Közben pedig a telefont is lehallgatják, hallod, Rmskám, miccsa alapzaja van most is, én mondom neked, lehallgatják, szegény Zszskát is mobillal a kezében érte a szívroham. Világos volt tehát, hogy a fekete herceg építtet erődöt Urbia határába, hogy megszilárdítsa a hatalmát a járásban. És hogy a telefonokat is birizgálják, szegény Zszskám esete rá a bizonyíték.

A hobbi nélkül tengődő veterán munkások egész másra tippeltek. Mit tudják azok a pletykafészkek! Már régen nem olyan időket élünk. Pénz bűzlik itt mindenben, amihez valaki hozzálát. Elöl foltos, hátul vonalkód-mintás gatyájukba egészen beizzadtak, amíg a nagypolitikát fejtegették. Egyszerűen fogalmazva: manipulációról suttogtak. Mi másnak lenne a jele, hogy már a villamoson is tévé fütyörészik, persze a birodalom nyelvén, hogy vegyél ezt, vegyél azt, meg a legjobb orvos a gangon, na hagyjuk. Megmondom én nektek, mi van itt valójában. Titkos kórház épül – tudjátok, mint akkor –, és csoportokban oda fognak pakolni minket. És csippeket ültetnek, csitt az áldóját még máma, szóval csippeket ültetnek a fejünkbe. Hogy aztán azt csináljuk, amit ők – Gz bácsi kicsit remegett az izgalomtól, reumás ujjával így mutatott a birodalom mindenhová kitűzött zászlóinak egyikére – amit ők akarnak, hogy csináljunk. Gz bácsi táborába tartozott Csb bácsi, aki szerint gyí gyú lézerágyúk, meg kézi zatnikitelek is készülnek majd a kórház alagsorában, meg hogy a fekete öltönyös ügynökök már köztünk járnak, de ezt a józan gondolkodású Gz bácsi, aki a sereget is megjárta, nem tartotta valószínűnek. Ahogyan Mrtn bácsin is mosolygott, de egyedül ő, Gz bácsi el is csodálkozott, mondhatni, megrémült, hogy mi van akkor, ha Mrtn bácsi mégis az igazságot dadogja. Aztán ugyandehogyokat szöszögött, és lehúzta a budit maga alatt.

Mrtn bácsi szerint Gz és követői szűk látókörűek, jó fiúk azok, de mai csirkék mind, fiam, fele annyit ha éltek, mint én. (Nézzél ide, most sincs zokni rajtam.) Na szóval Mrtn bácsi félt, mert tudta az igazságot. Kicsit irigyelte is azokat, akik nem tudják. Fiam, az igazság az nagy súly, főleg ha csavarozva van mán a medencéd is. Hajolj csak közelebb. Úgy. Figyelj ide. Ott a linnai határban nem a birodalom építkezik. Faszt. Az le van kenyerezve. Vagy továbbmegyek: meg van félemlítve. Nagyobb dolgok vannak itt. De ezek csak az orrukig látnak. Ott a linnai határban az ítík építenek pöszméksugarat, ami éjjelente pásztázza majd a várost, hogy megzombítsák vele a népeket. De hiába csinálják csendben: én rájöttem. Mint akkor, a hatalomátvételkor, akkor is tudtam előre, mi lesz. Mrtn bácsit szinte senki sem vette komolyan. Főleg a fiatalok nem. A csippes megoldás ugyanis hihetőbb volt, egy-egy implantációs heget találhatni is, persze nem mutatják meg akárkinek. De ott van az Tbr bácsi nyakán is, hátul, de szégyelli a vén trottyos. Azóta növeszti a haját, már amennyire van neki.
Egy dolog volt csupán biztos. Hogy Urbia határában három műszakban folyt az építkezés, és ennél többet még a régi pap, Lmr sem tudott. De ő legalább nem gyártott elméleteket. Csak temetéseken akadt el egyszer-egyszer a szava, amikor egy-egy daru nagyobbat szusszant, vagy például akkor, amikor Ptrék fiát temettük, és egy betongerenda lecsusszant egy kamionról így ni, mint a sliccen a cipzár, ha érted, mire gondolok, és ledöntötte a kápolnát. Azt a kápolnát, amelyiket még a birodalmi idők előtt emeltek Urbia temetőjének közepén, ahol most a főút halad az építőtelep felé. Átvág a temetőn, ha mondom, és már repedeztek a kápolna falai a rengeteg súllyal mellette döcögő kamionoktól. Azóta szopás, nincs kápolnánk se.

A jószágigazgató aztán egyik nap elindította a nagyhangú bolondot, hogy másnap még hajnal előtt kiáltson be a házakba, ha szükséges, a legyőzöttek nyelvén is, hogy estére minden lélek gyűljön a főtérre, mert ötven bot, aki nem lesz ott. Magában kuncogott még egy ideig, hogy milyen jó rímet eszelt ki így hirtelen, aztán visszavonult kulacsa társaságába, várni az estét. De ez már Szent Mihály havában történt.

Napszentületre Urbia apraja-nagyja összegyűlt a főtérre, még a villamosokat is megállították, hogy ne zavarják a gyülekezést. Az ég tetején birodalmi fellegek jártak, de csak nagyon lassan sötétedett. Az emelvényről – két napja birodalmi zenészek cincogtak rajta – a jószágigazgató böfögött pár szót a népeknek, de alkoholtól felvilágosult gügyögését csak a betelepített birodalmi munkások és családjaik értették, rendes ember nem. Annyi mindenesetre lejött, hogy a fekete herceg kicsi fia van itt, és ettől még a birodalmi importmunkások is fészkelődni kezdtek.

Amikor aztán a fekete herceg elsőszülöttje (Smn ismét rosszul értette a mondottakat) felhágott az emelvényre, néhány jobbágyleány, köztük Ml és Tnd is hangosan felkiáltottak, hogy nézzétek, csajok, a Kúper Alíz van a színpadon, aztán összepisilték magukat. Mások csak visongtak egy kicsit. Valóban volt valami gótikus a fekete herceg elsőszülöttjének megjelenésében. Termetre legalábbis, ami magasságát és vállainak keskenységét illeti. Átvette a mikrofont, és előadta, hogy ha az Úr Jézus földre születéséig sikerül megnyitni a szupermarketet Urbia határában, akkor az mindenkinek csak jó lesz. Leend nagy karácsonyi soppingláz, és egyéb hagymázok, amiből csak jól járnia lehet egy multi-tulajdonosnak, szóval munkásokra van szükségem. Az első tíz jelentkezővel szerződést is aláírok, a többi feketén fog dolgozni. A tömeg pogózni kezdett, tülekedtek az új munkahelyért, főleg, hogy legális is, és utóvégre egyre megy, hogy aranyláz, soppingláz, cukormáz vagy hagymáz. Nagyjából így történt, csak a jószágigazgató emlékszik ötre tíz helyett. Annyit is fizet.