éjszaka elhagyja konkrét

kiszögelléseit a test

a takaró alatt a lélek merülési

mélységére redukál

ha elvesznél legalább

az érintések szélcsöndjében visszatalálj

önmagadba

lustán kiszorítod magadból

az idegen víztömeg morajlását

a hajnal a lepedő fodrában vérzik el

két kezed kagylófehér de nem szorít semmit

mintha te akarnád megtagadni Botticellit.