A semminek soha nincs hiánya.
Az elvetéltnek sincs fia-lánya.
A tükörnek nincsen saját fénye.
A kokottnak hüvely az erénye.


Az égboltot nem támasztja oszlop.
A köd sem köd már, ha szertefoszlott.
Sötét éjben vérem is fekete.
Nem aszkéta a hájas remete.



A part, ha omlik is, part marad.
Békegalamb lett a fenevadad.
S bár meghalnál már, de nem tudsz még,
Mert önmagadig se jutsz el rég,
Siránkozásra, meglásd, nincs okod,
Véred veszik majd fölkent zsoldosok.


2008. február 14.