az erdőnek nincs
csak egyetlen madara
az erdőnek nincs
csak egyetlen fája
vérző lombja
csorog a madárra
fejem világít
tavaszlok nyárlok őszlök
téllek telefonom nincs
semmilyen a rossz hír úgyis
utolér most olyan vagyok
mint akit a konnektorból
kirántottak hallom ahogy
koppan hátamon az
utolsó homokszem
a túlvilági dolgokban
úgy hiszek mint az e világiban
ha már nem leszek
fejem kilóg az
éjszakából világít
mint a férgeké