[2016. április, SzlovákLátó]



Lemegy a nap, s itt hagyja
nekünk üres kezeinket.
Utolsót villan a túlparton
a páncél, mely kitartón nyargal
az árnyakkal a fény után,
s a sustorgó levélzeten elül.
Hangos szívverés. A formák üresek.
A gyermek pazarló: a csillogó
labda vízbe hull. Szédítő gyorsasággal
tart a mély felé. És soha nem ér le teljesen.


TÓTH LÁSZLÓ fordítása