A selyem miatt bérelnek fel, hogy egyensúlyban tartsd
      költségvetésüket,
örök hűbérbirtokot adnak neked
a jól megsodrott levelek között
amíg pörgeted –
de ki soha ne gyere
abból a gubóból: a te életed az egyetlen
szatén hasznukért pödrött szál.
Tehát, ha esetleg észreveszik,
hogy nem dolgozol és külön csámcsogsz
Aszklépiosz-leveleiden,
tűnj el abban a pillanatban,
rázd szét szárnyaid a szélben és emelkedj,
s mint az óriás-bűzlepke csípősen várj
a hegyi réteken,
ahol a tejelőkóró virágba szökken,
szárnyaid túl fényesek és kesernyések
                          a kampóscsőrű madárnak, hogy lenyelje őket.