[2019. november]



A kert elsötétül az esőben.
Nincs ennél komorabb,
csak a havasokban
s a csatatereken.

Elszánt szórakozás falja a testeket,
elfogyasztja a kirendelt időt.
Csend ontja, mint a kályha,
az agyag hidegét.
A valóságot belepik
a vágyak és elképzelések.

Dühödt varjak Isten előtt
rekedt hangon dalolnak,
szelnek, tépnek.
Kinyúlt áldozatuk
vérvörös rongy, alkonyi ég.

Amíg csalódva, amíg élünk,
e kertben holnap

fellobbanunk-e még?