Pócsmegyer, tizennyolc szeptember öt, szerda

Az Arany János utcában volt egy kínai kifőzde. Egy alkalommal, amikor az István útról mentünk haza, bekéredzkedtem Jánoshoz, aki a kínai kifőzdével szemben lakott, mert a Bloody Marytől hasmenésem támadt. Én akkoriban az egyetemen laktam, az Egyetem tér volt az otthonom. Éppen ezért a Szent Anna utcánál villamosra szálltam, hogy háborgó gyomrom még éjfél előtt elpihenjen. 

A Dóczy utcában volt az a virágbolt, ahova elkísértem azt a lányt, akibe szerelmes voltam, hogy virágot vehessen annak a fiúnak, akibe szerelmes volt. A búcsú mindig bizonytalan, mint a Kardos utcai lakás nappalijában a meditáció.

A Kinizsi utcában állt az a ház, amely a román zászló színeibe öltözött, mert a teteje piros volt, a fala sárga, a kerítése pedig kék. Panna később a Csillag utcába költözött. Tibi szülei a Mátyás király utcában vettek egy házat.

Amikor Tibi elhagyta a családját, a szeretőjével a Mester utcába költözött. Közel volt ahhoz a házhoz a Csemete utca, ahol Olgi néni töltötte utolsó napjait a fiánál és a menyénél. Amikor a fia megkérdezte, hogy akarom-e látni, azt feleltem, hogy nem, inkább visszahúzódtam a Nap utcai albérletbe, ahol őszinteségem utolsó foszlányai lógtak egy falba vert szögön. A Kassai út végén terpeszkedett lustán a temető. A Zöld Sándor utcában volt egy hinta.

Azon a hintán repültem először az Árpád tér cifra templomáig. Tornyán a kakas közömbösen figyelte a Kígyó utcai ház udvarán azt a lányt, aki a táncba és az utazásba volt szerelmes.

A Simonyi úton járt a villamos. Nem lehetett tudni pontosan, hogy szeretkezéseink lágyságától vagy a villamoskocsik súlyától rezonál-e be az épület fala, mint a közeli Eötvös utca felfújható matracán a rejtőzködő jelenlét. Ezt az utolsó mondatot csak nehezen lehet érteni, de a Károli Gáspár utcában, ahol elmutogattuk visszafelé az időutazást, ismerték jól a jelentés terhét.

Gondolatok a könyvtárról

Pócsmegyer, tizennyolc szeptember három, hétfő.

Egy napló vagy egy olvasónapló kezdődhetne így. A napló rögzíti az élményeinket, az olvasónapló olvasmányélményeinket. Élmény az, amit átélünk, így tehát élmény lehet az olvasás is, ha megtörténik. Az élmény alapfeltétele az élet, az olvasmányélményé az olvasás, így tehát minden könyv magában hordozza az élmény lehetőségét, éppen csak ki kell nyitni. A könyvtár, ami tele van könyvekkel, az élménylehetőségek tárháza. Vedd és olvasd, hallotta Szent Ágoston a hangot. Mi sem tehetünk egyebet.

Pócsmegyer, tizennyolc augusztus harminc, csütörtök

Elég rosszul alszom. Pankával isten alakváltozatairól beszélgettem. A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Sokat gondolkodtam azon, miért tartja fontosnak az évszakot is megjelölni az evangélista.

Le is szoktam rajzolni az irodalmat. Egy háromfiókos szekrényke az irodalom, a három fiókja pedig a három műnem. Idén adok egy ötöst annak, aki papírból vagy fából elkészíti az irodalmat. Az egyes fiókokba bedobáljuk papírfecnikre írva a műfajokat. Folyamatosan keverjük a műnemeket, a műfajokat és a műformákat. Három műnem van, azt mondjuk: epika, líra, dráma. Az epika lényege szerint történetet mesél. A lélek anyagot ostromolt.

Huszonegy harmada pedig hét.

A zsidók persze nem értették, hogy teste templomára gondolt. Az angyal testetlenül kóborolt, az időben nem lelte helyét.

Az élet rövid, ám a halhatatlanság sem elég hosszú annak, aki csak lebegni szeret. Tegnap elutaztam, ma már újra itthon vagyok, holnap nem tudom, mi lesz. A forma megőrzi talán a testek ismétlődő feltámadását.

A líra érzelmeket, gondolatokat közöl, a dráma pedig színpadi előadásra szánt mű. Látszólag a drámával érdemes kezdeni. Ebbe a fiókba csak két cetli kerül, a tragédia és a komédia. Dante kolléga huncutkodik.

Pócsmegyer, tizenkilenc november tizenöt, péntek

Amikor a lány hatodikos volt, a fiú pedig harmadikos, tanszobás tanárként azt tapasztaltam, hogy a lány nem akar hazamenni. Azt mondta a testvérének az udvaron, hogy ő inkább a későbbi busszal megy, addig pedig eltölti az időt az iskolában. Nem bírtam szó nélkül hagyni, megkérdeztem tőle, hogy miért nem akar hazamenni.

Azt válaszolta, azért, mert akkor neki kell vigyáznia a kistestvérükre. Megkérdeztem, hogy nem szereti a kistestvérüket, mire azt válaszolta, hogy szereti, csak unja már, hogy mindig neki kell vigyáznia rá.

Mindketten maradtak.

Pócsmegyer, tizenkilenc december egy, vasárnap

Naptár alatt labda, oda vagyok zárva. Panka rajza mellett édességre leltek. A rejtelmek része az ajtónak dísze.

Anyának két puszi, nektek is valami.

Focilabda helyett a kapuban leszek. Finomságot hoz ma a fehér ló fia. A papagáj mögött ajándék rejtőzött.

Azt írta az apu, leng a gyerekbatyu.

Megtalálhattok már, ahol kék a szamár. Három gyerek matat Lóci ágya alatt. Apróságot rejt ő, a papírzsebkendő. Gellért kabátzsebe csokikat zsebelt be.

Pócsmegyer, tizenkilenc december három, kedd

Ez a bejegyzés Andrzejtől származik, aki lengyel szerzetes az írek kolostorában, mindazonáltal hitelessége kétségbe vonható.

Jézus mondja, ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem juttok be a mennyek országába. A hit hegyeket mozgat. A gyerekek szeretik a mesét, Jézus pedig nagy mesemondó.

Nem csak a keresztények képesek a hitre. A hit gondolat. Persze ha valakinek hegymozgató hite volna, ugyan miért akarna hegyeket mozgatni, kérdezte egyszer tőlem egy tibeti szerzetes. A buddhisták is képesek hinni. A művészek pedig hit nélkül mesélnek.

Pócsmegyer, tizenkilenc december hat, péntek

Olyanok vagyunk, mint a dupló. A legónál nagyobbak, amikor pedig meghalunk, szétszed az isten ujja. Gellérttől származik ez a bölcsesség. Tegnap este mondta fogmosás előtt. Azt mondtad, le kell írni, nehogy a feledés homályába zuhanjon. Leírtam.

Itt van apu. Lócika ötlete volt, hogy kártyázzunk. Először makaóztunk. Tudod, ez az a kártyajáték, amelyen el lehet nyerni a Nobel-díjat. Amikor az embernek egy lapja van, azt kell mondania, makaó. Apu mindig azt mondja, Makó.

Ha valaki hetest dob, a soron következő játékosnak fel kell húznia két lapot.

Pócsmegyer, tizenhat június tizenhárom, hétfő.

Óravázlat reflexiókkal. Az óra témája Sánta Ferenc Nácik című novellája. Az óra negyvenöt percből áll. Az első három percben F. meghallgatja a hetes jelentését, beírja a naplóba az óra anyagát és a hiányzók nevét, megkérdezi az osztályt, hogy tudnak-e valamit a hiányzókról. A negyedik percben F. utasítja a tanulókat, hogy nyissák ki a tankönyvet a novellánál. Mindeközben felméri, hogy kinek nincs itt a tankönyve. F. nem hagyja szó nélkül a dolgot, mínusz pontot ad azoknak, akiknek nincs itt a tankönyve. Öt mínusz pont esetén beírja a naplóba az elégtelen osztályzatot. Mielőtt hozzákezdenének a novella elolvasásához, gondoskodik arról, hogy mindenki előtt legyen szöveg. A novellát F. olvassa fel. F.-nek nagyon szép hangja van.

Mielőtt F. hozzákezdene a novella felolvasásához, arra kéri a diákokat, hogy szemükkel és fülükkel kövessék a szöveget. A novella felolvasása közben megáll, valahányszor azt tapasztalja, hogy van olyan tanuló az osztályban, aki nem erre figyel. Miről szól ez a novella?, teszi fel a kérdést F., ideális esetben az óra tizenötödik percében hangzik el ez a kérdés. Az első válasz valószínűleg az lesz, hogy a nácikról. Megpróbálunk eljutni a második válaszig: a hatalomról. Az óra negyvennegyedik percéig erről beszélgetünk, hogy a hatalom gyakorlói hogyan viszonyulnak a hatalom elszenvedőihez. Az óra negyvenötödik percében F. feladja a házi feladatot. Vázlatot nem írunk, mert nem az iskola fog számonkérni minket, hanem a lélek.

A saját lelkiismeretünk előtt kell felelnünk: hogyan cselekszünk mint a hatalom gyakorlói, hogyan cselekszünk mint a hatalom elszenvedői? F. mint tanár a hatalom gyakorlója. A gyerekek a hatalom elszenvedői. A hatalom gyakorlója arra kéri a hatalom elszenvedőit, hogy idézzék fel azokat az igazságtalanságokat, amelyeket a hatalom gyakorlóitól valaha elszenvedtek. Az iskola, a család és a társadalom a hatalmi játszmák terévé válik ebben a kontextusban. Kapcsolódó irodalom: Légy jó mindhalálig, Sorstalanság, Abigél, Az ötödik pecsét. F. megköszöni az őszinteséget. Legyetek jók, ha tudunk.

Pócsmegyer, tizenhat május harmincegy, kedd

A tavasz utolsó napja ez. Az irodalom visszafelé moladori. B. feketén gubbaszt a bolt előtt. F. nem bízik B-ben, ám ebben a munkában talán használni lehet. K. szerint S. volt a legnagyobb magyar. Persze, ez is viszonylagos. Akárki lehet legnagyobb, mindenki magyar. Tegnap bebuszoztunk Szentendrére.

A hatodik angyal krónikája, Siófok, tizenhat augusztus kilenc, kedd

A hatodik angyal az édenkert kígyójának levedlett bőrére írja az ő krónikáját. A ritmus megtörik, a ritmus megtöri önmagát, kenyérmorzsa és vércsepp a méregben tisztára mosott motívumokon. Érkezésük napján F. három könyvet adományozott B-nek. Az első könyvben egy arc némaságának súlya van.