A vihar elhagyta
az üde kék eget
a barnán és sebesen futó
Salt Creek fölött
hatalmas fecskefarkú tigrislepke ízlelgeti
a briliáns narancsszín virágokat
ösvényünk mellett.
Villám és mennydörgés terített
tiszta víz-leplet az előző éjjeli,
egyenes vonalú, dinoszauruszszerű
erszényes patkány-nyomokra a puha iszapban,
mellette mi hagytuk, lehet, hogy osage indián olajjal,
Hong Kongban készített cipőtalpak rovátkált nyomait.
Lawrence és Wesley kékpöttyös kvarckavicsokat szedegetnek
ösvényünk mentén,
az egyik egy fonott hajú ponka srác,
a másik egy osage
cowboy kalapban.
A kék Csendes- és a zöld Atlanti-óceánon át
jöttünk össze ide: az erszényes patkány
az Új Világ legősibb bundás teremtménye,
és mi a legújabbak az ő Ősi Földjén.
A sokkal ősibb
és egyben ifjabb fecskefarkú tigrislepke
a narancsszín virágról átvitorlázik
egy égszínkék nektárra: a vad folyondár,
ahol megérinti, ott bont virágot
ösvényt jelöl magának a következő évre.
Azon gondolkozom
ha a régészek feltárják-e a nyomokat
az erszényes patkányéval együtt, vajon
észreveszik-e majd a szárnyas teremtményeket,
amelyek a ragyogásban felénk közelednek
és nem hagynak nyomot
csak a virágokon és
ezeken a szárnyas szavakon.