már semmi büszkeség csak kárvallás hosszú a veszteséglista s hibáid nélkülözhetetlenek – megannyi vízum a múltba – magamat azonban hiába keresem féltékeny tekintetedben a lényeg valahogy mindig kívül esik örökös fáziskésében vagy de eljön majd az ideje – minek is? – hogy a horogra akadjanak a megcsalt tegnapok… a legtitkosabb helyeken (mint a kulcs a lábtörlő alatt) révült tekintetű emlékekre lelsz ó azok a tolvaj délutánok kezelhetetlenek… ha legalább visszakövetelhetném ami sosem volt az enyém a múlt már csak haldoklik bennünk de az időt hiába simítja ki a szél – harapásod nyoma még ma is bennem nyüszít
