[2018. február]



elővette arcát a démonit
mindegy már hányszor alázott porig
legszebb emlékemet belőlem kitépte
de korántsem ennyi csupán a vétke
nincs már az a lefegyverző mosoly
– hiába is lenne szándéka komoly –
mellyel lábamról levehető leszek
de eltöprengjek-e még kettőnk felett
hisz a szerelem néha gyöngélkedik
már a mese sem tart ezeregy éjjelig
töröljek hát ki mindent hirtelen
és ne legyek vele is szívtelen
inkább gyógyítsam legyek vitamin
ne egy lépcsőn zokogjon kínjain
a próbát kiálljuk – s higgye el
számomra ő sosem lesz teher
csak jöjjön egy gyors lélekápolás
– minden más csupa időpocsékolás