[2015. április]

---

Három napja látom az Édent,
akár a féligkész ételt.

Áttetsző már, de mégis véres,
alig van köze az esélyhez,
mi távolodik, megkörnyékez,
körbejár bizalmatlanul:
hogy vajon tényleg megérdemlem,
vagy tétlenségem tétje rezzen
ebben a nyugodt délutánban?

Úgy tűnik: minden hibátlan.

Habár a szárny nem az én szárnyam,
és ez a perc bent nem időtlen.

Felemeltem és összetörtem,
aztán derült ki: mégse játék,
pedig derű, mosolyra várnék,
ha fény, és lángolna a nap.

De féligkész az állapot még,
és nincs esély, hogy visszakoznék.
Tovább csak, látványtalanul.

Segítene a többi érzék,
és minden, ami féligkész még.
Lendít előre, lendít a súly.