[2012. augusztus-szeptember]

SZEREPLŐK:

D(ON) G(IOVANNI), férfi, 56 körül
(1)-(56), lányok. 1 vagy 56
ANYA, KOLLÉGINA, BARÁTNŐ, LAKÓTÁRS, JULCSI, KISLÁNY
APA, KISFIÚ
ISTEN, MANAGER, RENDEZŐ, ÖREGÚR

(A jelenetek között Mozart Don Giovannijából 7 másodpercesre vágott, erő­sen fölhangosított részletek szólnak.)

JELENET (1) ISTEN, DG

ISTEN Ül a tűző napon, és szerelmes egy tűzpiros hajú lányba.
DG Aztán ez egy csapásra elmúlik. Látom magamon, látható is meg mondom is, ki lesz mondva, ki lesz mutatva az érzés. Szeretlek.
(1) Én is.
ISTEN Ennek így együtt eleinte ütős a mondanivalója, nem szólva a hangsúlyozásról. (Inkább tárgyilagos, mint önelégült. Kifelé beszél befelé) Hát igen (Hangsúly), ez jól lett kitalálva. Érzelmes, vicces, idétlen hangsúlyok. És ahogy lefut egyszer-kétszer, elhangzik párszor, sokszor, túl sokszor, fokozatosan elpárolog belőle az erő. Kiszikkad. Például…
DG (a lányhoz. Picit ironikus) Szeretlek tégedet.
(1) (nem érti a hangsúlyt, de nemigen törődik vele) Maradok, jó? Még nem kell indulnom, örülsz neki. (Nem kérdezi, közli, nem mintha DG érdeklődött volna)
ISTEN Nem kér inni, meg se mossa a száját.
DG ((1)-nek) Nem akarsz ráinni valamit?
(1) Nem, miért? (Látni a bugyiját, úgy ül, direkt így helyezkedik) Mire? Ja!, á, aha, dehogy! (Rövid sóhaj) Na jó, akkor megyek! (Vidám-gúnyos hang) Sietek haza, iszkiri, összeütöm a vacsoráját a férjecskémnek. (Mellére szorítja DG kezét, a
trikója alá) Érzed, dobog a szívem tőled! Meg attól, amiket csináltam az előbb, elhiszed?
DG El.
(1) Fini volt?
DG Jó volt, szuper, nagyon. (Sorolna még pár jelzőt, nehogy a lány észrevegye a közönyét)
(1) Élvezted, ahogy szoptalak? Ilyet nem szoktam ám, tudod?
DG (félre. Istennek) Néz rám, és nem biztos, hogy képes lennék kitalálni, mit vár tőlem. Fogalmam sincs, mit vár. Fogalmam sincs róla, hogy mit kéne tudnom.
ISTEN Úgy van formálva a szája, hogy a szavak, súlyuk ellenére, a legkisebb nyomot se hagyják rajta. Úgy van kitalálva, hogy ne süllyedjen bele semmibe. Visz mindez valahova?

JELENET (2) ISTEN, DG

(2) Mennyire szép férfi az apád, fantasztikusan jóképű!
DG Ja, fantasztikusan. (Gúnyos hang)
(2) Igen-igen, képzeld!
DG Mit igen?
(2) Hogy jóképű. (Fogja elöl DG nadrágját, nyomkodja, közben pislog rá) Így kell, ugye?
DG Így.
ISTEN Na ebben nem veszek részt.
(2) Vigyél el! Elmegyek veled. (Inkább maga elé, mint DG-nek) Kérlek! Bárhová innen, jó?
DG Jó.
ISTEN Jó, de hova vigye?
(2) (Istenhez) Most mondom, baszd meg! El. El. El.

JELENET (3) ISTEN, DG

ISTEN Ez (DG-re mutat) figyeli a fürdőszobaajtó résében ((3)-ra mutat) azt.
(3) (komolyan indignált) Rögtön menjél ki, de azonnal, legyél szíves, jó?!, arra van a kijárat!
DG (egy ütemet vár, aztán mégiscsak hátrálni kezd) Jó-jó!
(3) Ha nem mész ki innen, akkor…
DG De hát már…
(3) … akkor majd én. (Nem tudni, tréfából-e, vagy komoly)
DG (kifelé, Istenhez) És mi is lesz, ha mégis maradok?
ISTEN Ahelyett hogy megkérted volna a kezét!
(3) Akkor én megyek!
DG Most vicceltél? (Egy ütemet kivár) Viccelsz? Jó, megyek mindjárt, nyugi! (Kifelé) Ezt válaszoltam, ahelyett, hogy…
ISTEN … letérdeltél volna elé.
(3) Akkor én megyek el!
DG (Istenhez beszél) Akkor én, akkor én. Hallom a hangját.
(3) (észrevesz valamit. Kétségbeesetten) Te, itt van egy… galamb, úristen!
ISTEN (fölrezzen) Mi van?
DG Miféle…
(3) Egy galamb! A lichthofba! Be akar jönni! Be fog repülni!
DG Nem fog.
(3) De! Dehogynem!
DG Várjál, mindjárt… elzavarom. (Néhányszor csattint a tenyerével)
(3) (megnyugszik. Gyorsan) A galambok büdösek és viszolyogtatók. Ugye? Nem? Ebédre hazajössz? És nagyon veszélyesek!

JELENET (4) APA/ISTEN, DG

(4) Szia és… viszlát. Csókolom. (Kimegy a szobából)
DG Na?
APA Hát igen.
DG Mit igen.
APA Olyan ez a lány, mint a…
ISTEN Na, milyen?
DG Mint kicsoda.
APA Jól van, mindegy.
DG Te sírsz, apu? Sírtál? Tudsz te rendesen sírni?
APA Nem, csak így… látod, hirtelen vizes lett a szemem.
ISTEN Tudd különben, ilyen vizenyős lesz a szeme a hideg miatt, vagy bármi miatt, és az már az.

JELENET (5) ISTEN, DG

(5) (az ágy előtt kucorog, ahogy belép DG, fölpillant, rámosolyog) Látod, tizennégy perce guggolok.
DG Micsinálsz?!
(5) És nem támaszkodom a falhoz, így vártam, hogy visszajöjj, pedig pisilnem is kell, méghozzá nagyon. Még bírnám egy darabig. Így maradtam volna, amíg vissza nem jössz, elhiszed?
DG El.
(5) Tényleg?
DG Tényleg.
(5) Hát, csak ne hidd el! Évekig mégsem fogok guggolni miattad. (Föltápászkodik, fintorog, egyszerre megbocsátó arckifejezésre vált)
DG (Istennek) Minden megy neki, amit akar, alig túloz.
ISTEN Csak azt túlozza el, amit akar, így lesz minden, amit tesz, ellenállhatatlanul mulatságos. Irgalmas, irgalmatlan.
(5) És te?
DG Mit és én?
(5) Te mégis mennyi ideig bírnál guggolni miattam anélkül, hogy üvöltözni kezdenél a fájdalomtól? Hogy ne szakadna darabokra a combodban az összes izomköteg? Hánynál bármikor értem?
ISTEN Nem.
(5) Tudsz hányni elhatározásból?
ISTEN Nem tud.
(5) Szórakozásból versenyt okádni? Szívfájdalomból sajnálni magadat? Alaposan körülsajnálni saját magad? Tudnál így várni rád?

JELENET (6) APA, KOLLÉGINA, ISTEN, DG

KOLLÉGINA … melyik gyerekét szereti jobban, a fiát vagy a lányát.
APA A gyerekeket hagyjuk, jó?
DG Ha bementem a hivatalba, odaülhettem Rózsi néni gépéhez, meg volt engedve. A Rózsi néni által bemelegített székbe. Rózsika hátsó fele által előmele­gített székbe. Becsavar nekem egy üres papírlapot, közben véletlenül erősen a vállamhoz nyomja a mellét.
KOLLÉGINA No, gépeljél, tündérem!
DG Két lap, közte indigó, összeilleszti, gondosan összeütögeti az asztal lapján, hozzám ér, egyetlen hosszú pillanatig hozzám dől, én előzékenyen odébb húzódom, nem érdekli, megint nekem nyomja magát, ez a veszélyes játék ment köztünk, ezért jártam be.
KOLLÉGINA Jó így? Jól ülsz?
DG Írógépelni, meg a dörgölődzés. Ekkora gombóccal a torkomban. A szag, ami áradt belőle, parfüm és verejték, az indigószínű ujjbegye, a harisnyatartója kivillanó gombjai. Az összes ujja indigós, ha hozzám ér, lila leszek.
KOLLÉGINA Jaj, itt egy kicsit így kililultál, kisszívem!
ISTEN Püspöklila.
DG És hosszú a körme. Helyes, perregő, csattogó, csilingelő hangokat ad ki a gép, sor végén éleset csörrent, olyankor erőteljesesen ránt a fémkaron, sort vált, néztem, ahogy gépel. A vérszínű körmeit. És megkeményedett a fütyim.
KOLLÉGINA No. Nocsak, odanézz! (Vigyorog)
DG Az szörnyen zavart, féltem, hogy meglátja. Lepillant, meglátja, hogy dudorodik elöl a gatyám, elmosolyodik, rám villantja a szemét, már el is fordul, nem nézek vissza.
ISTEN Mert én nézek vissza.

JELENET (7) ISTEN, DG

(7) (az ágyon ül, hallgat)
DG Legalább érdeklődjél, baszd meg. (Kifelé) Kérdezzen, mondjon valamit, aztán mondja meg azt is, hogy mit feleljek. Először is legyen az, hogy mindenképp kibújok a pulóveremből.
ISTEN De miért ilyen lassan bújik?
DG Szörnyű meleget csinált, szokás szerint nem vette le a fűtést, maximumra csavarva a gázkonvektor, elfelejtette, nem érzi a forróságot, csontig átfagyott hazafelé. Le van szegénykém fagyva. A vékony átmeneti kabátjában. Minden jobb annál, ahogy viselkedek.
ISTEN Minden jobb annál, ahogy viselkedsz.
DG Annál, ahogy most viselkedni fogok.
ISTEN Minden jobb annál, ahogy viselkedni fogsz.

JELENET (8) APA, ISTEN, DG

APA Vegyél…
DG Vegyek, ja.
APA … erőt magadon, kisfiam!
DG Vegyek erőt, na igen.
APA Csak nyugodtan, megy az magától, örülni fogsz neki. Meglátod majd, inkább jó, mint rossz, mókás, ne izgulj!
ISTEN Ha megdobban a szív. Dobolni kezd a szív, sokkal jobb, mint amilyen rossz.
APA A nőkkel, tudod, nem? Például itt van ez a helyes kis… (A lány felé bök)
(8) (a bökéstől a fotelbe hanyatlik)
DG Nem tudom.
ISTEN Honnan tudná?
DG Kérdezzem meg tőle? Nyilván el akart mondani nekem mindent, el szerette volna mondani részletesen azt a mit tudom én, micsodát, mégsem mondta. Ilyenkor mit ajánlatos tenni, mit tegyél, fiacskám.
APA Legjobb, ha azt csinálod, fiam, hogy…

JELENET (9) APA, KOLLÉGINA, ISTEN

KOLLÉGINA (hátranyúl, egyetlen mozdulattal kikapcsolja a melltartó pántját, kiráncigálja a blúzából, a padlóra ejti) Helyes kisfiú. Föláll neki, ha meglát, tudja? Áll a fütyköse, tud róla?
APA Mármint hogy mi?
KOLLÉGINA Szívesen szülnék magának gyereket, tudja, nem? (Mosolyog. Gondosan letörölgeti magáról a rúzst, hogy ne hagyjon nyomot) Azt hiszem, férjhez fogok menni, sejti, ugye?
APA Mit csinál?
KOLLÉGINA Férjhez megyek. (Átöleli az apa nyakát) Ehhez itt, mit szól hozzá? Basszon meg, tessék! Basszál szét!
APA (kelletlenül, enyhén indignálódottan) Na!
ISTEN (biztatóan, enyhén lelkesedve) Na!
KOLLÉGINA Ahhoz (Int a fejével az egyik sarokasztal felé), tudod, melyikhez, ahhoz a kis lelkes hülyéhez. Meg is mondtam neki. Mindennap ezzel jön, könyörög, nem hagy békén, muszáj így (Mutatja) ülnöm, mert állandóan belebámul a képembe.
APA Csak néz.
KOLLÉGINA Állandóan a mellemet nézi. Mondtam neki, hogy rendben, kisfiú, nyugodjál meg, hozzád megyek, na, mit szól ehhez? Megbaszol? Basszál meg, csináljad!

JELENET (10/KISLÁNY) ISTEN, DG/KISFIÚ

DG Közben meg izzadsz is, égés, fagyás, szétég a pofád. És dühös vagy, szégyelled magad, saját magad előtt.
(10) (félrenéz, unott pofát vág. Mintha nem volna ott senki)
DG Mivel más nincs ott. Elönt a szégyen.
ISTEN Leüti a lábadról a szégyen.
DG Szerencsére nincs senki más ott, idejében kifaroltam, remélem, nem látta meg. A végtelen szerencsétlenségemet, hogy mi az, nem merek lépni, vagy hogy kéne mondanom, most már így lesz mindig, félek bemenni a házba, ahol egyébként alszom? Majrézok, mert ott van az a lány, vagy bárki.
ISTEN Nem bárki, hanem épp ő, akinek már lassacskán illene valamit mondani, azon kívül is, hogy…
DG … helló, de hideg van, te nem fázol? (A lánynak) Szia! Nem…
(10) Tessék?
DG Mi az, majrézok, mert szerelmes vagyok? Megmondani neki, jó, de nem most, majd később. És mit?
(10) (megint elfordul, még csak pofákat se vág hozzá)
DG Ki kéne cserélni. Kicserélni engem. Nem kéne engem kicserélni? Pedig már majdnem odaértem, megláttak, kanyarodjak vissza innen szégyenszemre? Ráadásul az megy mindig a legrosszabbul, az elegáns bal kanyarok, minek csúszkálok itt összevissza, hülyeség. Igen, és már hallom is a saját hangomat, hogy nem akar-e, vagyis nem iszunk-e egy teát, nincs kedved meginni velem egy teát? (A lánynak) Nincs kedved inni egy teát?
(10) Kösz. (Hidegen) Most ittam, irtó vacak. Tisztára szirup, undorító.
DG Ami igaz is, forró és szirupos, tény. (A lánynak) Én is utálom.
(10) Mi van?
DG Túlzás, hogy utálom, csak nem szoktam teázni…
(10) Mit nem szoktál?
DG Hát ezt a… teát. (Kifelé) Jó, és ez mi? Miért ez az állatság jutott eszembe, a szirupízű tea? Mi ez a hang, ez az indokolatlanul őszinte hamisság bennem, nekem ezek szerint mindent muszáj lenyelnem saját magamtól?
ISTEN Nem a tea. Most nem a teáról van szó, hanem a mindenről meg a nyelésről. Arról, hogy tényleg bármi kitelik-e tőle, vagy ez azért túlzás.

JELENET (11) ISTEN, DG

DG Csinálsz egy kávét?
ISTEN Nekem is!
(11) (nem hallja. Dúdol valamit)
DG (föltápászkodik, kimegy a konyhába) Egy…
(11) Főzök kávét. Hiányzik az ingedről egy gomb. Lifeg a gombod, észrevetted?
DG Tessék, ezt férfitől kérdezték vagy nőtől? Férfi kérdezi-e vagy nő? Aggódik vagy nyugodt? Előhozza-e a szívdobogást?

JELENET (12) ISTEN, DG

DG Kijövünk a teremből, elém került, a folyosón fölveszi a kabátját, nem pillant rám. (Kilép (12). DG elé került, fölveszi a kabátját, nem pillant rá)
(12) Így?
DG Így valahogy. Nem láttál?
(12) Láttalak.
DG De hát…
(12) Mit de hát?
DG Erősen dobogott a szívem. Szerencsére nem látszik. Szerencsére nem látszom. ((12)-hez) Hát az, hogy egyszer se néztél rám, véletlenül se.
(12) Egyszer véletlenül rád néztem!
DG Egyszer!
(12) Igen, egyszer, miért?, viszont sokszor láttalak, így. (Mutatja, miféle technikával látott, a szeme sarkából. Oldalvást)
DG Volna a testemen egy kijelző, vörös lámpakörte, villogna ilyenkor, ahogy katasztrófafilmekben villogatnak, robbanás előtt.
ISTEN Van ilyen rajtad, nyugi.
DG Férfias sóvárgás, nem veszi észre, nem tudom, mit kéne tennem, hogy észrevegyen.
ISTEN Na, hát ez az: semmi.

JELENET (13) ISTEN, DG

DG (Istenhez) Hanem az jut eszedbe, hogy irgalmatlanul meg leszel baszva, kislány, ha folytatod. Odalépek, két közepes pofonnal magához térítem, puff, durr, kész is, abbahagyja. Magához tér, ne izgulj! És fölvesz egy egész helyes kis szelídebb arckifejezést, alulról enyhén fölfelé forduló tekintet, csöppet elnyílt ajkak.
(13) (eljátssza-imitálja. Lassított mozgás)
DG Mérsékelten erős, váratlan pofon, ha nem nyugszik, kap még, az előbbinél pár fokkal lendületesebbet, tényleg a legváratlanabb ütemben.
ISTEN Nem számítunk rá, megbicsaklik, mintha letérdelne áldozáshoz.
DG Bezuhant a konyhaasztal alá, szerencsétlenül találtam el, nem a megfelelő helyen, hónapokig érzi a fülét, talán berepedt a dobhártyája, panaszos képpel pislog feléd, látni rajta, hogy nem haragszik, eszébe nem jutna…
ISTEN … körülbelül egyetért vele. Hogy kapott.
DG Én viszont nem, mérgemben ütöttem, nem higgadtan, nem szép tőlem, ha nem megfelelő helyen találtam el, akkor biztos találhattam volna megfelelő helyet. Rosszul sikerült, nincs benne gyakorlatom, ne magyarázzam meg azzal, hogy nem szokás pofon verni nőket.
ISTEN Ne is legyen.
DG Nem szokom hozzá. Pedig látom rajta, hogy jó. Látom, hogy megtanulta a térde, miként lehet a legbájosabban összecsuklani. Mint egy bábu, ha elengeded a madzagját.
(13) Nem hallok jól.
DG Ezt bosszúból naponta többször is megjegyzi, szemrehányóan pillog rám, ami­től beáll a merevedés.
(13) Miattad. Valószínűleg berepedt a dobhártyám, te bunkó állat! Hú, mennyire tapló vagy!
DG Elmegy orvoshoz, képes rá, arra játszik, hogy lelkifurdalásom legyen. Van is. Megütöttem, nem szép, nem valami szép, csúnya, ha eszembe jut, összerázkódom. Higgadtan nehéz nőket megütni, azonnal keletkezik a dolog körül valami hamisság, egy adag hamis nyáladzás. Kapott pár pofont, mert dühös lettem rá, és a kelleténél nehezebben, dühítően lassan párolog el ez az érzés belőlem. Bármilyen érzés. Nők hamar magukhoz térnek az idegrohamukból, pedig mintha messzebbről jönnének vissza.
ISTEN Mert közelebb vannak saját magukhoz, ebben még nálam is jobbak.

JELENET (14) LAKÓTÁRSNŐ, ISTEN, DG

DG (folyamatosan (15)-nek beszél, de az nincs ott: tehát maga elé, magának. A színpad 2 szélén állnak) Inkább kimászom az ágyból, hozok egy pohár vizet, mint az járjon az eszemben, hogy azért néha hozhatnál már te is be valamit, legalább egyszer az életbe’.
(14) Mi az, hogy egyszer?
DG Végre-valahára. Ebben a büdös életben!
ISTEN És miért volna büdös!
DG Még a barátnődre se hajtok, vagy ki ez, a lakótársnődre, be se próbálkozom, esetleg ő próbálkozik, és ezt is kizárólag a veled szembeni udvariasságból teszem vagy nem teszem.
(14) Velem szembeni udvariasságból!
DG Itt flangál a kiscsaj az orrom előtt, mellétől combközépig törülközőbe csavarodva a közös albérletetekben, direkt benyit a fürdőszobába, ha zuhanyozok, és mikor azt írom neked, hogy alaposan széjjel leszel szedve, megjegyzi, ott áll szorosan mögötted, együtt olvassátok, hogy…
LAKÓTÁRS Hűha, anyám, engem is szétkaphatna! Már! Végre valaki!
ISTEN Meglesz, bébi!

JELENET (15) ISTEN, DG

DG Úgy emlékszem legtöbbjükre, az jut eszembe róluk, hogy szerelmes voltam beléjük. Vagy valami ehhez hasonló.
(15) Kivétel én.
DG Kivéve ez alól, és minden alól ő, akit igazán szerettem. Ami nem jelenti, hogy gyűjtöm a nőket…
ISTEN Gyűjti.
DG … hogy azért szerezném be, mert hiányzott a gyűjteményemből, mert kellenek bármire is azon kívül, hogy kellenek, hogy kompenzálok velük…
ISTEN Mégis gyűjti.
DG … bár igaz, gyűlnek. És leapadnak. Nem gyűjtöm vagy apasztom, inkább sajnálom. Hogy magamat sajnálom-e, azt most nem fogom eldönteni, és biztos kompenzál is ez a gyűjteménynek tekinthető tömkeleg.
(15) Emlékszel, hogy több mint tíz évvel ezelőtt nem autóztunk be Amsterdamba, pedig az volt a terv, hanem egy műfrancia kertben veszekedtünk?
DG Kérdezi az Angyal…
ISTEN Nocsak!
DG (szemrehányóan néz Istenre) … utca sarkánál. Nem szemrehányóan.
(15) Azon, hogy…
DG De nehogy elmeséld, hogy min.
(15) Ahelyett, hogy…
DG Ahelyett, hogy megkértem volna. Elvettem volna feleségül, lesz, ami lesz alapon.
(15) … beszereztünk volna nekem a kölcsönzőben egy piszkos-hófehér, számtalanszor leszerepelt, enyhén gusztustalan menyasszonyi ruhát, váratlan díszítményekkel.
DG Libegnek rajta a bodrok, kellemetlen tapintású anyag, fertőtlenítőszaga van, viszont érdekes belőle kihámozni az asszonykát, gondolom én.
(15) Fátyol és alkarközépig érő báli kesztyű…
DG … megvesszük egy Váci utcai kesztyűsnél.
(15) Kígyó utcai.
ISTEN Két Kígyó utca van amúgy Pesten. Egy Váci utca meg egy Váci út, négy Szondy, egy Angyal.
(15) Mert én egyáltalán nem emlékszem.
ISTEN Ez már a Tűzoltó utca és a körút kereszteződése. Tűzoltóból is kettő van.
(15) (megtorpan, szembefordul DG-vel, elállja az utat) Nem emlékszem, min veszekedtünk. Ostobaságokon. Volt ott egy pad. Ültem a padon, szomorkodtam, sikáltam a tenyeremmel az ülőkét, a körmöm alá szaladt egy szálka. Tudod, hogy az első évfordulónk volt akkor? (Megfordul, indul tovább, gyorsabban a kelleténél)
DG Olyan gyorsan megy, mintha most aztán tényleg végképp ott akarna hagyni. Sír?
ISTEN Sír.
DG Sírsz?
(15) Nem.
DG Ott is hagy, csak én nem hagyom ott magam, mégsem ácsoroghatok évekig a Tűzoltó és a, ha jól tudom, Ferenc körút sarkán, mint egy pózna, mert tizenkét évvel ezelőtt egy holland franciakertben a körme alá szaladt a szálka egy lánynak! Nem fogok ott állni a végítéletig, csak mert ennyire reménytelenül rosszul csináltam!
ISTEN (DG-t „folytatja”) Rosszat, rosszul, elrontotta az életét, belerontott az életbe.
DG … mégis, az ilyesfajta mondatok, hogy a legnagyobb ostobaságok, meg kertben veszekedni, egyáltalán nem idéznek föl semmit. Nem hozzák vissza azt a helyzetet, a mondatokat, az ostobaságunkat, a veszekedést, legföljebb emléket állítanak neki, az meg minek. És fáj. A legrosszabb fajta fájdalom, mert nem tudom, mi.
(15) Fáj, és mégsem mondhatod, hogy a szíved, pedig a szíved.
DG A szívem.
ISTEN Tehát mondhatja.
DG Tényleg voltak ott padok meg dombocska. Ül a padon, én az ösvényen mászkálok le-föl, és dühös vagyok egy többé vissza nem idézhető, elő nem állítható dolog miatt. Olyasmi miatt, ami, ezek szerint, nincs. Legfurcsább, ahogy kiáll belőlem…
ISTEN … a szeretet.
DG A szerelem. A szeretet marad, még pontosabban a vágyakozás, de az végképp. Az párolog el legelőször, meglepően hamar. Találkozunk néhány év múlva, fél évvel később, nem érzek semmit, nem kívánom, nem akarom megbaszni, meg is szeppenek tőle, ne legyen már muszáj, úristen, megbasznom puszta előzé­kenységből. Jólneveltségből, mert úriember vagyok, finom lélek, nehogy megbántsak egy hölgyet, akit szívből szeretek, viszont…
ISTEN Ehhez mit mondjak?
Szünet

JELENET (16) ISTEN, DG

DG … viszont egyáltalán nem vágyom rá. De miért nem akarom én őt ennyire megbaszni, amikor valaha annyira akartam, rémisztő. És annyira meg is basztam, amennyire akartam…
(16) Amennyire én akartam.
DG Most meg úgy intézem irtó rafináltan, és közben borzasztóan röstellem magam saját magam előtt, hogy véletlenül nehogy intim helyzetbe kerüljünk, aztán majd onnan kelljen kikászálódnom, fülig vörösen.
(16) Férfiak nőket akarnak.
DG Ebből lesz bármi, ha van bármi, emiatt van az a bármi.
ISTEN Márpedig van bármi.
DG … és az akarás ilyenkor látszik a legszebben, ahhoz képest, ha nem akarom, a nem-és-nem minden igent fölülír. Emiatt van ez a zűrzavar, ami van. Miatta, mert szép, lába bűbájos, azért, ahogy rám néz és enged.

JELENET (17) ISTEN, DG

ISTEN (a lánynak) Gyermeteg. Gyerek és Szörnyű Hím. Látja magán, mert dörög és borotválkozik. Eleve…
(17) Szörnyeteg, mint Óz, a nagy varázsló oroszlánja. Kezdjek valamit vele, tegyek jót vele…
DG Ostoba vagyok, foglalkozz velem!
ISTEN … ehhez hasonlók. Higgadt, nőies férfipillantás.
DG Ülünk egymással szemben, most mindjárt, sajnos, ki fog jönni a szememből a víz. A sehova nem illő könny.
(17) Gyenge vagy. Szerinted én innen ki se tehetem akkor a lábamat?
DG Hát, tőlem nyugodtan kiteheted a lábad. Tessék, tedd ki innen a lábad! Azért van neked ilyen helyes kis lábad.
(17) Ki se tegyem a lábam, persze!
DG De ne miattam ne tedd ki a lábad. Senki nem tiltja.
(17) Gyenge.
DG Pedig nem is látja, hogy sírok.
(17) Szép vagyok?
ISTEN Szép.
DG Igen-igen, minden tükör. Sírok, és tükör.

JELENET (18) ISTEN, DG

DG Kénytelen hárítani.
(18) Picsába. (Hangosan mondja, jólesik neki) A picsába.
DG Nem balett.
(18) Szerelem, szerelem. (Hajtogatja, és hagyja, hogy végiggördüljön az arcán a könny)
DG Ez neki, szerintem, jó?
(18) Szeretlek, szeretlek. Szeretlek.
DG Hát ennek eleinte tényleg ütős a mondanivalója, nem szólva a hangsúlyozásról. Az idétlen hangsúlyokról. Aztán, mikor lefut egyszer-kétszer, elhangzik pár százszor, fokozatosan elpárolog belőle az erő. Kiszikkad.
ISTEN Ezt én mondom! Az én szövegem!
(18) Szeretlek. Szerelem.
DG Olyan, mintha balettozna.
ISTEN Ezért létezik egyáltalán balett, ezért ennyire balett minden.
DG A másikhoz képest lépek, aszerint mozdulok, hogy a másik miképp mozdul.

JELENET (19) BARÁTNŐ, ISTEN, DG

DG Szlalomozok az asztaluk felé… (Csinálja, stilizált mozgás)
ISTEN Össze fognak ütközni.
DG Egy másik lánnyal ül, sört rendelnek, oda fogok menni hozzájuk. Leülök mellé, gondosan nem nézek rá, nem olyan egyszerű.
ISTEN Odanézni, vagy nem nézni oda.
DG A másikhoz kezdek beszélni, talán a barátnője, nem mindig lehet eldönteni, ők se döntik el egymásról előre. Majd. Ha kell. Akkor, ha, de olyankor egyből, ebben is jóval gyorsabbak a férfiaknál. Mintha egyidejűleg több életet élne, ugyanaz más változatban, szélvészgyors váltások.
(19) (DG felé fordul. Félig még alszik) Azt álmodtam, hogy meghalt a barátnőm.
DG Kicsoda?
BARÁTNŐ Én.
(19) A barátnőm, az egyik, tudod, mindegy. (Legyint)
BARÁTNŐ Mondom, hogy én!
DG Legyint. Leírhatatlan kéztartás. Ujjak, csukló, váll és alkar, grácia, kecs, a halál felé mutat.
ISTEN Csodálkozni és csodálni.
DG Ülök mellette, ez meg ki lehet, rápillantok, elfordítom a fejem, hátrafordulok, mintha keresnék valakit, föl is állok, hátratolom a székem, nyikorog a kövön, nem vettem tudomást róla, remélem, észreveszi. (Ezeket nem csinálja) És fölbosszantja, hogy így leegyszerűsítem. Őt, az ügymenetet, szóval
(19) … egyszerűsítesz.
DG Visszazöttyenek, így ni (Mutatja), úgy lesz csinálva, mintha most vettem volna észre, és hogy nem ismerjük egymást. Nem ismerjük egymást, ugye?
ISTEN Nem ismerik egymást.

JELENET (20/BÁBU) ANYA, ISTEN, DG

DG Délelőtt kimentem autóval anyám elé a hévmegállóhoz. Kivittem magammal (A lányra mutat) őt, föltettem a befelé induló szerelvényre, aztán lerogytam az állomásépület előtti padra, és óvatosan kapirgálni kezdtem a támláról a piros lakkozást. (Lerogy, kapirgál) Könnyen feljön, finoman töredező rajzolat, lassacskán újra mázoltathatná az önkormányzat a padokat.
ISTEN Vagy csere.
DG Anyukám nem szíveli a barátnőimet. Egyiket se.
ANYA Ez meg ki volt?
DG A jóisten!
ISTEN Én ugyan nem!
DG Akiket fölcipelek hozzánk, és mivel előbb-utóbb mindegyiket fölhozom egyszer vagy kétszer, majdnem mindegyikkel akad baja.
ANYA Ez a kis semmi.
DG Azonnal beleszalad a szálka vagy a lakk a köröm alá, nem vészes azért, óvatosan kaparásztam, kísérletezésből.
ANYA Most akkor te tényleg ezzel vagy? Együtt?
DG Csak az Editkét bírta, a folytonos fecsegését, ahogy berobbant az ajtón, és teli szájjal nevetett minden ostobaságon.
ANYA Én egyáltalán nem úgy emlékszem, ostoba lett volna. Egyáltalán.
DG A pesti hév egy ütemmel később ér ide, mint az ellenkező irányból, fölteszem rá (Fejével (21) felé bök), megúszta anyámat. Túlzás, hogy szerencse, viszont semmi kedvem semmiféle jelenethez, hallgatni, ahogy a maga igazán elragadó, megvesztegető, úgynevezett társasági modorában, a helyzetnek tökéletesen megfelelő stílusban csevegni kezd vele.
ANYA Édesem. (Búgja, miközben elmerülten kotorászik a táskájában a cigisdoboz után)
DG Elbűvölő modor. Ahelyett, hogy nem foglalkozna vele, békén hagyná, és ezzel békén hagyna engem is.
ANYA Békén leszel hagyva.
DG Ezt az édesemezést túlzottan ismerem. Nulla mesterkéltség, az benne a mesterkélt, hogy nem mesterkélt, nemigen tudsz ellenállni. Az öngyújtóját keresgéli, hozzám beszél, felé fordul, mintha neki mondaná, rajta keresztül nekem, tökéletes kört képezve a résztvevőkből, így ez a számára vadidegen, ellenszenves
illető pillanatra sem érezheti, hogy ki volna rekesztve bármiből. Hú, de igazságtalan vagyok. Ez az, ami most meg lesz úszva.
ANYA Megúszod.
DG Kimarad, mert ilyen a menetrend, ha nem is az enyém, hanem a helyiérdekű vasúté. Pedig lehet, hogy tetszene neki, mármint anyukámnak, komoly nő, nem annyira fiatal, gyereke van, férje, nem akar mindjárt válni, látszik rajta, hogy nem fog cirkuszolni.
ANYA Nem akar semmit.
DG Mit tudom én, mit akart amúgy, szerintem ő se tudta, de ha mondtam volna neki, hogy váljon el, azonnal elvált volna, tényleg ész nélkül. Láttam abból, ahogy remegett a teste, ha hozzáértem, ezért nem is érek hozzá. Hanem a szememmel irányítom, mit csináljon, és mit ne. (A bábuhoz) Forduljál meg!
(20/BÁBU) (megfordul)
DG Úgy, de ne annyira, picit visszább, úgy-úgy, és térdelj le, jó, ügyes kislány. És a mutatóujjamat a feje tetejéhez érintem. Óvatosan megnyomom, épphogy, már ettől remegni kezd. Mintha bekapcsolnám, mint egy komputert.
ANYA Beindítom a mosógépet, jó?
DG Tegnap este két villamosmegállónyit gyalogoltam hazafelé merev nemiszervvel, az előszobában kibújtam a farmerből, belevizeltem a mosdóba, aztán föltárcsáztam. Későre járt, rendes családoknál ilyenkor folyik a családi élet. Épp csak beleszól, világos, a lehető legrosszabbkor hívom, de minek veszi föl. Miért nem kapcsolja ki?
(20/BÁBU) (telefonhang) Te vagy?
ISTEN Őőőőőőőőő (Hosszan „kicseng”)
DG Miért nem mondta meg egyenesen, hogy ekkor meg akkor ne hívjam? Miért nem szól oda a férjének, hogy…
(20/BÁBU) Kussoljál már, életem, nem neked pofázok, most azzal a csávóval telefonálok, akitől így beremegek, le, egész a kislábujjamig, ha eszembe jut, hogy a szájamba vehetem a pöcsét.
DG Vagy mit tudom én, mit.
(20/BÁBU) Hiányzol.
DG Most itt kéne lenned.
(20/BÁBU) Tudom (Suttog), én is szeretném. (Rezeg a hangja. Recseg)
DG  Holnap reggel érted megyek, kilenc körül. (Kifelé) Nem várom meg, mit szól hozzá, kinyomom a telefont. Nem tudom, hogy oldja meg, ilyen korán el tud szabadulni, mit csinál a gyerekével?
(20/BÁBU) Jaj, de jó. Jaj, de jó. (Ez megy halkan telefonhangon)
DG Vajon mit csinál ilyenkor a gyerekkel? Mi a helyzet a gyerekkel, kérdezem, ilyenkor hova teszed? Nem mintha érdekelne, logisztikailag érdekel, ami látszik is rajtam, nem válaszol, úgy tesz, mintha nem hallotta volna. Mit kezd ezekkel a dolgokkal, a kisfiával, a férjével meg a remegésével? Gyerek, férj, reszketés, egymásba gabalyodva.
(20/BÁBU) Jaj, de jó!
DG Mindjárt itt az anyám, egy órán belül…
ISTEN … háromnegyed órán belül…
DG … perceken belül, tényleg így van, nem találom ki, bár érzem, hogy úgy hangzik, mintha kitalálnám. Úgy mondom, mintha ebben a pillanatban találtam volna ki. Folyton ilyesmiket találok ki, ha elegem lesz valakiből, meguntam, azt akarom, hogy menjen el, legyen ürügyem arra, hogy elmehessek onnan, ahelyett, hogy fognám magam, és szó nélkül lelépnék, vagy megmondanám kerek perec, hogy menjen haza.
ISTEN Tényleg jön az anyja, és a nő tudja is, érzi, bár az se zavarná túlzottan, ha csak kitalálás volna.
DG Ilyeneket szoktam kitalálni, ha egyedül akarok maradni, mondom neki, ezen váratlanul elmosolyodik. Ezért aztán, ha véletlenül úgy van, ahogy mondom, akkor is olyan, mintha kitaláltam volna.
ANYA (karon ragadja a bábut, kiviszi)
DG Kinn cigarettázik az anyámmal a télikert kitárt ablaka előtt. Nem fáznak? Nem befelé kanyarog a füst, ahelyett, hogy kimenne? Hallom, ahogy nevetnek, bosszantóan sokáig eltart egy cigaretta, próbálok olvasni, nem kukkantok ki hozzájuk, gondolom, zavarná őket, ráadásul hideg is van, nem érzik? Aztán sokkal, de sokkal később, mint ahogy vártam, bejön. ANYA (behozza a bábut) Nos?
DG Mit…
ANYA (a bábu helyett) Mit mit?
DG Élvezi a helyzetet, tetszik neki az anyám, ami egyrészt vicces, ő is viccesnek találja, másrészt meg rendben levő, és ha nem tetszene, az is rendben volna, nekem se tetszik benne minden. Csak az egész.
ANYA Vicces. (Mosolyog) Vicces anyukád van.
DG Érzem a cigiszagot, most nem zavar.
ANYA (továbbra is a bábu helyett) Mit szólsz, egész idáig a fiainkról beszélgettünk!
DG Az íróasztalra döntöm, csuromvíz a pinája, óvatosan csinálom, nehogy azonnal elmenjek. (Csinálja a bábuval. Stilizált. Anya kimegy) Félig nyitva az ajtó, nem zavarja, ha megint benyitna az anyám, az sem zavarná. Még az se zavarja, hogy nem nyit be. Nem jön be az anyu, esze ágában sincs, véletlenül se szokott bejönni. Most például bekukkantana, véletlenül.

JELENET (21) (22) ISTEN, DG

DG Állt a gangon. Becsöngetett, várta, hogy kijöjjek, be volt csukva a vasrács.
ISTEN Csináltatott vasrácsot a betörések miatt.
DG Ki kellett volna hoznom a kulcsot a szobából, előkotorni a télikabátom zsebéből.
(21) Legalább a szemfestékemet add ide, légy szíves, arra szükségem van. (Halkan, lefelé, maga elé. Határozottan)
DG Elhatározta. Legalább arra, ez durván hangzik. És hogy legyek szíves. Nem jöhet be, van nálam valaki, legjobb, ha megmondom neki. Muszáj volt megmondani neki, álltunk az előszobaajtóban, a rácsnál, ő kívül, én kifelé, muszáj valamit mondanom. Fölszereltettem egy vasrácsot, ott álldogálok. Nyissam ki? Fogta a rácsot. A vékonyka ujjaival. Méghozzá egy másik volt nálam, akinek akkor vettem el a szüzességét. Észre se vettem, hogy szűz.
(21) Légy szíves, és…
DG Figyelj ide, kicsi, most nem… szóval nem tudsz bejönni, értsd meg, jobb, ha nem jössz be, mert a helyzet az, hogy van valaki nálam. Ne gyere be, jó?
(21) Jó.
DG Aztán hoztam a szemfestékét, megfordulok (Megfordul), bemegyek a fürdő­szobába a kibaszott szemfestékéért, megkeresem a polcon a szemfestékét (Csinálja, közben nem beszél), akkor már szaladt el, futott végig a folyosón, a kanyarban, a lépcsőház felé. Látom, ahogy fut, lebegett a szoknyája. A másik (int (22) felé) hasal az ágyamon, olvas, úgy tesz, mintha olvasna, nem kérdez semmit. (Ezek mind persze látszanak) Gyorsan lapoz. Nem mondok semmit. Látom, ahogy szalad az a lány, kopog a szandálja sarka. Kora nyár volt. Virágmintás szoknya. Ott állok a szemfestékével a rács előtt. Ki ne forduljon a bokája.

JELENET (22) ISTEN, DG

(22) (okoskodva) Igazából ami a fontos, az a szolárium!
DG (végtelen’ szórakozottan) Igen.
ISTEN Jól van, legyen hát szolárium. És látám, hogy az jó.
(22) De csak egy kicsit tettem magamra, igazán ne szóljál már.
DG Nem szólok.
(22) De, szólsz!
ISTEN És legyen parfüm.
DG Szólok. Szagolhatom naphosszat, végül is kibírom.
ISTEN Bírd ki, elviselhető, előzd meg, akkor nem kell elviselned.
DG Okos, és parfüm. Okosabb, mint például én, és beparfümözi a nyakát.

JELENET (23) ISTEN, DG

DG Nincs benne humor. Nincs benne kímélet. Ami tanulságos így, mert én is szoktam támadni, és, úristen, akkor ilyen rémisztően humortalan lennék?
ISTEN Aha!
DG Vagy nekem mégiscsak jobban megy, főként jobban áll, a leosztás az, hogy én nyomulok, ő hárít, így áll össze? Jobban van bejáratva, ha az egyiknek kötelező nyomulni, inkább legyek én, ezek szerint.
(23) A végeredmény szerint.
DG Szerintem, és az is végeredmény. Ahhoz képest, hogyha rám nyomulnak, az katasztrófa. Igaz, a védekezés sem eleve vidám, noha van, aki meglepő kedvesen megoldja, még tréfálkozik is veled.
ISTEN Az egész mintha tréfa volna, olcsó tréfa, pedig nem tréfa, garantálom. A végén belátod majd, hogy rosszabbul is elsülhetett volna, afféle kész átverés­műsor, ne legyen harag.
DG Hát ja, nem lehet könnyű így, folyamatos hárítás folyamatos nyomás alatt…
(23) … könnyen megtapasztalhatja, akiről egy számára kellemetlen nő kitalálja, hogy nem hagyja békén. Nem száll le rólad, folyvást írogat, telefonál, megfenyeget, hogy mindent elárul annak, akiről úgy véli, hogy nem szeretnéd, ha mindent elárulnának neki.

JELENET (24) ISTEN, DG

DG Odalép hozzám az utcán, és félreérthetetlenül viselkedik, mert tudja, mennyire nem akarod, hogy ebből mások bármit értsenek vagy félreértsenek. Az Oktogonnál várok valakit, odajön, egészen közel áll, gúnyosan mosolyog. Gúny és kétségbeesés, mintha azt várná, hogy megöleljem, kívülről nézve olyan a jelenet, mintha rá vártam volna. Jelenetet rendez. Ettől ő is meg van lepődve, de jól kezeli.
(24) (rezignált) Valahogy kezelem.
DG Ügyes. Szörnyű. Inkább ügyetlenkedne. Bármikor felbukkanhat a másik, és ha nővel lát, megijed, nem jön ide. Szűz. És szökés, elhatározta, hogy feljön hozzám, lefekszik velem. Ez meg itt áll az orrom előtt, mit tegyek vele, tűnjön már el.
(24) Meg magaddal.
DG Menj el, légy szíves, várok valakit.
(24) (nem válaszol, ráfagyott a mosoly) Ilyet tényleg nem lehet mondani senkinek.
DG Ráadásul olyannak, aki ennyire közel áll.
ISTEN Két centiméterre tőlem.
DG Pontosan tudja, hogy tudom, mennyire rosszul vagyok magamtól, visszaél vele, és mi mást tehetne, neki a legrosszabb. Meg nekem. Senkinek nem jó, ilyenkor milyen világossá válik, hogy igazából soha nem jó semmi. Szinte.
ISTEN Tehát soha.
DG Ilyen helyzetekben a legszebb nő is súlyosan torzul, ezzel nem tudsz mit tenni, egyre borzalmasabbnak látod őt, pedig szegény csak belekényszerült ebbe a reménytelen játszmába. És nem én kényszerítettem bele, nem is saját maga,
hanem a szisztéma kényszeríti, az, hogy muszáj féltékenynek lennie. Vagy féltékeny, vagy pedig nincs. Féltékenykedik, vagy nincs. Nem boszorkány.
(24) Nem, nem. Nem vagyok az.
DG Mert mi az, hogy boszorkány, meg gonosz erők, nem létezik, hogy boszorkány volna, hajtogatom, és ha rápillantok, látom, hogy dehogynem, boszorkány.
(24) Fekete.
DG Villogtatja a szemét.
(24) Elröpülök.

JELENET (25) FÉRJ, FIÚ, DG

DG Kétségbeesik…
(25) … hisztériás rohamot kapok!
DG … támad. A hátrálás különféle módozatai. Igazságtalan elrendezés, alapjaiban…
(25) … ellenünk van…
DG … a legtöbb kénytelen lemondani a hozzá méltó férfiról, eleve lemond, eszébe sem jut, álmodozik, és lemond arról, amiről álmodozik. Legjobbak is megelégednek valami hozzájuk méltatlannal.
(25) Aki előbb persze igencsak megtisztelve érzi magát, tátott szájjal, zavarodottan bámul, mi a csoda hullott az ölébe, anélkül, hogy bármit tett volna értem. Nem érti, alig akarja elhinni. Aztán csak-csak elhiszi, meglepő hamar. Kezdi természetesnek tartani a sok barom tapló…
DG … nem elég, hogy hozzáment ez a csoda, még ilyen finom is vagy milyen, úrias, mérhetetlenül okosabb, érzékenyebb és szebb nála, ingerülten figyeli, hogy miért olyan.
(25) Amilyen.
DG Mit játssza az agyát…
FÉRJ Mit játszod az agyadat, kényeskedsz meg műveltkedsz itten, mint egy izé…
DG Baronessz.
FÉRJ … baronessz, baszd meg!
DG … nem tetszik neki semmi…
FÉRJ … majd jó nyakon lesz baszva, ha sokat nyafk&aa