Egy szerencsétlen furulyás verseiből

III.

Ha meghaltam volna

Megsirattál volna,

      Te is, én is, mind a ketten

      De jól jártunk volna.

Én pihennék ott lenn,

Te siratnál itt fenn,

      Én sem volnék, te sem volnál

      Szerelmünkhöz hűtlen.

IX.

Ha te tudnád, a mit én gondoltam,

     Nem aludnál tőle.

Ha feküdnél a mély sírban holtan

     Felébrednél tőle.

Ha tudnád, hogy milyen boldog voltál

     Visszajönnél tőle.

Ha tudnád, hogy mily nagyon megcsaltál,

     Elkárhoznál tőle.

XII.

Hajdan pálma volt dalomban

Mostan futó szederinda,

Hajdan sasról énekeltem,

Most bogár szól dalaimba’.

Pálma és sas magas képek,

Nagyratörő szivek kedve;

Szederinda, parti bogár!

– Földön fekszem – fedjetek be...

XVII.

Rongyos a mentéd: –

       Befoldom: légyen jó.

Sebes a vállad: –

       Bekötöm, gyógyuljon.

Éhes vagy, fáradt vagy: –

       Pihenj meg, lakjál jól;

De ha a szived fáj: –

       Nem bánom, hadd fájjon.