Adélovának, szeretettel
Mert a flamingók tovaszállnak,
szárnyat szegeznek a világnak,
világszárnyuk kalanddal égő,
szerelemlánggal égig érő.


Mert a flamingók sose tudják,
meddig terjedhet a szabadság,
mikor van is már, ami nincsen,
mikor istentelen az isten.


Mert a flamingók csak repülnek,
s ha nem repülnek, elterülnek,
minek a szárny, sóhajtják végül,
hogyha a szabadság se szépül,
az ég úgyis csak elsötétül.