Elbolondít, ha csikorgó éj

Mutatja vicsori fogsorát.

Ablak alatt zümmög a mély.

Kapóra jön a félhomály.

A szív körött pár kósza lepke

Méregeti a tű fokát:

Ha a világ neon lenne,

Melengetne a hű fonák.

Felkel a vonzó ellentét,

A hajnal, és hozza ostorát,

Ide sóz, oda sóz, szerteszét,

Kiakad tőle a szeizmográf.

Így váltja egymást napra nap,

Úr és úrhatnám – két bolond.

Ki vagyok én, ki nem te vagy?

Talp alá por jár, vagy porond.