[2021. június]


A két Frida

szemöldökei úgy formálnak egytelen vékony sávot
ahogy a Yukatán-földnyelv ér össze Amerikával
valahol Mexikóváros és Detroit között
teste egysejtűként válik ketté
mellkasa megnyílik
a kamrákba és pitvarokba
egyetlen ér szállítja a vért
végig a kreol karokon
egy szabad nő fedetlen kulcscsontjától
egy másik járomcsontig érő gallérjáig
hogy aztán egyetlen ollóvágással
hozza létre magát

még utoljára megfogják egymás kezét
mintha igazi kötelék a testen kívül is születhetne
pedig tudják a nők északon és délen is
második szív csak a medencecsontban növekedhet

Henry Ford kórház

a gyárak füstjétől reggelre rózsaszín
estére szürke az ég Detroit felett

mikor második fiával vetél el
azt kívánja
teste működjön úgy mint a gépek
medencéje a fájások között
óramű pontossággal táguljon
és két műszaknyi vajúdás után
szüljön végre
de gerincét mintha ólomból öntötték volna
egy csiga lassúságával távozik belőle a magzat
az egyetlen férfi akit szerethet
lila orchideát tesz az ágya mellé
mintha sajnálná gyermeke halálát
mintha igazi kötelék születhetne a testen kívül



(A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának a Költészet Napjára meghirdetett „Írd meg magad” pályázatának nyertese)