valami görbe kis utcában kerestem
az egyenes utat évekig
akkor még azt hittem kék a fű
és ezüst bárányok legelik
Balogh volt legjobb barátom
s a megölt békákat a napra tettük
ne a mi lelkünkön száradjanak
szeplős fecskéket eregettünk délnek
aranyköpéseket írtunk vedlett falakra
illusztráltuk és azt hittük értjük is