[2017. november]



Mit fog szólni a hatalmas gazhoz az árokban. Befordul a sarkon, meglátja, kiábrándul, kiszeret belőlem. Túlnőtt a gaz, le kéne vágni. Inkább ki kéne húzni. Semmi sem érdekel mostanában, pedig a gaz miatt megbüntet az önkormányzat. Múltkor bedobtak egy cetlit a postaládába, hogy kilóg a rózsabokor, vágjam vissza. Van erre valami törvény vagy rendelet, nem lóghat ki. Inkább rendelet, a törvény súlyosabb dolog. Rendelet van a kilógó növényzetről. Visszavágtam a rózsabokrot. A gaz miatt is simán megbüntethetnek, ki kéne szedni az árokból. Írok egy üzenetet, ne nézd meg az árkot, nem volt rá időm. Visszaír, hogy úgyis megnézi. Persze hogy megnézi, ha szólnának, hogy ne nézzem meg, én is megnézném. Miért izgulok emiatt, nem tud belőlem kiszeretni, nem is szeretett soha belém, nincs honnan kifelé szeretni. Idejön, ebéd, utána hokimeccsre megyünk. Sose voltam hokimeccsen, mit kell oda fölvenni? Ezen gondolkodom, miközben a spárgakrémlevest főzöm. Nem eszik húst, vegetáriánus. Gluténérzékeny is, most derült ki vérvételkor, külön kéri, hogy ne tegyek lisztet az ételbe. Nem tudom, melyik spárga a finomabb, van fehér meg zöld spárga, csak tavasszal érdemes venni. De melyiket? Mindig keverem, az egyik finom, a másik fás. Levest az egyikből jobb csinálni. Azt hiszem, fehér, végül azt vettem meg. Otthon megfőzöm. A zöldet kellett volna inkább. Az étel nézzen ki jól, a tévében azt mondják a híres szakácsok, legyen szexis az étel, ezért szórok rá pirított mandulát, ennél finomabb nincs. Se hús, se glutén, a tejszín is laktózmentes, biztosra megyek. Két óra múlva érkezik, addig már nem tudom kiszedni a gazt az árokból, még hajat is kell mosnom, és ki kell találnom, hogy mit vegyek fel a hokimeccsre. Elfelejtettem rendbe tenni a kertet, az utcát, az úgynevezett portát, elfelejtettem, hogy kertes házban élek. Nem tudom, hogy lehet ezt elfelejteni. Nyilván nem is felejtettem el, csak arra nem gondoltam, hogy ezt senki nem fogja megcsinálni helyettem. Egyedül az én dolgom. Az önkormányzat nem felejtette el, közterület-felügye­lők vagy kik az utcára kilógó növényzetet ellenőrzik, és az árokban lévő gazt. A gaz gyom, a gyom pedig az a növény, ami ott nő, ahol nem kívánatos. Ezt egy egyetemi előadáson hallottam, egészen pontosan gyomnövény-elő­adáson. Kertészeti egyetem, Villányi út, fogalmam sincs, hogy kerültem oda. Ízlik neki a leves, miközben esszük, elmagyarázza a hokiszabályokat. Bottal akasztás, tilos felszabadítás. Se glutén, se hús, mondom neki, a tejszín is laktózmentes. Mosolyog, azt mondja, nagyon figyelmes vagyok. A hokimeccsen odasúgja, hogy basszunk a vécében. Ő úgy mondja, dugjunk. Végül bőrdzsekiben és farmerben jöttem, a körmömet korallszínűre lakkoztam. Azt mondja, máskor ne legyen ilyen színű a körmöm, nem túl elegáns. A vécében baszás elmarad, a magyarok kikapnak. Hokimeccs után hazavisz. Kiábrándító az árkom, nem kívánatos növények gyűjtőhelye a házam előtti rész. Hétfőn biztos jön a közterületes a cetlivel, esetleg a büntetés­ről szóló csekkel. Vasárnap kitisztítom az árkot.