ez a december már nem mozarti zenét fúj szakad szét homály felhő a vörös visszatódul a szikrázó kékbe s ezüstös porként szétdörzsölhető most itt a fényességet osztják tapsikolj istenem fektess ki a csóré hóra csodák csalnak salétromos mélyre lepjen el a bolyhos babapólya hagyd míg a fagy a hajlatokban szétárad mint kenőzsír feküdj ki velem a kápráztatóra s arcunkat izzítsa lilás pír ....................................................... jer ide mellém nem érünk rá többé szívd tele tüdőd tárd szét két karod s fény nem járta térben felébredvén legyünk üveg mögött opálos rovarok
