karjaim takargatnának és
szemeim.
nem tudnám, mint ahogy most
eszemmel tudom, az egymáshoz-
tartozás teóriáját, hogy a szükség
hogyan is viszonyul a lét
különböző állapotaihoz, s hogy
vannak még a megszokott
barátok, a terheim.
Szavakkal takargatlak hát,
talán kihűlnek, mire hozzád
érnek. Ha pirosak még, örülj
a pirosnak, s örülj ha kékek, a
kéknek.