ma sem állhatsz fel az asztal mellől; hiába keresel naponta kibúvót, hogy megdermedt, kiszáradt, etted volna meg harminc évvel ezelőtt – úgy felnőhettél volna, most kedvedre nyargalhatnál, focizhatnál a többiekkel, s te jó ég, már családod is lehetne, főzhetnéd fiadnak a tejbegrízt, és nem ülnél itt enyészetbűzben, légy- és lepketetemek barikádja mögül nem bámulnád egész nap üres tekintettel jövőd emlékképeit.
