[2020. április]
rólad hegyek és sziklaszorosok jutnak
eszembe… vízesések szurdokok
és erődtemplomok patakban gázolás
fáradtságöröm és szomjúság… ha rád
gondolok a Székelykő gerincén
figyeljük az öregedő fényeket a madarak
röptét az egymást navigáló szöcskéket
a párába rejtőző szentgyörgyi várfalat
az évtizedekre visszamutató remetei
zarándokutat a kőfolyást a vízmosást
ahol hűsével a nyár megkínál
foszladozik a sokat próbált hátizsák
de nem lehet megunni… jövünk sebesülten
is lezáratlanul maradt viták után
cipelve megannyi félreértést és árulkodást
mert itt enyhül a szorongás: ajtók
nyílnak egymás felé kihátrál a sietség
s egy pillanatra az idő is megáll
