kívülbelül-fokozatra

állítottad a zuhanyt,

áramtalanítottad

a hűtőszekrényt,

azt mondtad,

ne féljek,

egy érzelem

végelgyengülése

csak paradigmaváltás,

s a feneketlen kút

a végtelen oszlop

öntőformája,

azután port töröltél,

összehajtogattad

és elcsomagoltad

az emlékek molyrágta

csipketerítőit,

utoljára még

ágyam fölé hajoltál,

hogy szemcseppel

mosd le tükörképed

a retinámról.