[Látó, 2010. október]


 


már születésem óta
bolyong bennem egy hajó
az éjbe burkolózva
vacogó egek alatt


holdbóját ringat a víz
bujdosik menekül jaj
miféle partok felé
ithakám nincs párizsom


floridám se velencém
a kapitány már szétnyűtte
szíve lantját hallgat a


semmit bámuló dermedt
legénység mind arra vár
valaki elkiáltsa: föld