[2015. február]
Ó, miért kell nékem itten ülni,
Csak messze innen elkerülni
S valami szörnyeteget szülni.
A sátánokkal frigyet szőni,
Boszorkányüstben szivet főzni,
Emberségemből kivetkőzni.
Borzalmasan meggonoszodni,
Ember vérétől borosodni,
Időtlenül megkorosodni.
Marni, gyötörni minden élőt,
Megingatni az istenfélőt,
Elverni vetést, minden érőt.
Idegből jajokat facsarni,
Mint én marattam, jobban marni,
S a boldogokat csalni, csalni.
Egyszerre mindent megmutatni,
Hirtelen a végét tudatni
És kárörvendően ugatni.
Monte San Gabrielle, 1917. IX.