Miért ijesztő végül is a forma,

ha úgysem lehetsz teljesen szabad,

s előbb-utóbb majd úgyis félbehagy,

aki teremtett, és szanaszét szórja

sok-sok használhatatlan részedet?

Nem hittem sohasem a túlvilágban,

inkább minden egyes sort végigjártam,

mert nem én voltam, s nem is én leszek

a vers előtt, a vers után. Belátni

kezdettől, hogy a tizennegyedik?

Hogy többre semiképpen sem telik?

És kevesebbre sem? Történhet bármi,

ugyanakkor érsz csak ugyanoda?

Íme, a versem utolsó sora: