Bachot és Ramonest hallgatok félek attól, hogy sokan befejezettnek tekintenek pedig mostanság új képeket festek retinámra persze már mindegyiket ismerem mint megközelíthetetlen, szent tereket módszeresen szorítom vissza a káoszt, nem nyel el minden zaj kiátkoz, mondhatni így is rejtettségben ölel magához a létezés gyakran ott tűnök fel, ahol már nem vagyok holnapok gyomrában próbálom emészthetetlenné varázsolni magam
